10. fejezet

Gyanúsítás

„A szőkék mind gyanúsak, a barnáktól meg bármi kitelik.” Olivia Wilde

Melody egy óra alatt berendezkedett a szobába, amit most már büszkén nevezhetett ki személyes krimi irodájának. Klaus jól emlékezett és a lány valóban talált egy táblát és talált hozzá ragasztót is, amelynek segítségével fel tudta függeszteni a képeket. A jelentéseket is rendszerezte és szövegkiemelővel kiemelte a szerint lényeges momentumokat. Ezután elővett pár filcet is – amit a tábla mellett talált - és felírta a saját véleményét az egyes képekkel, eseményekkel kapcsolatban, valamint feljegyezte még a saját gyanúsítottainak a listáját. A lista leginkább a kis csapatnak tagjaiból állt. Akik közül természetesen nem ismert mindenkit, de úgy vélte idők kérdése és lehetősége lesz mindegyikükről véleményt alkotni. Akár jót, akár rosszat. Bár utóbbi a tegnapiak tekintetében valószínűbb volt. A gyanúsított listája a következőkből állt:

Első helyen Stefan szerepelt, aki labilis vér iránti vágya bármikor meghatározó fordulóként változtathatott kegyetlen és kíméletlen ripper-é. Valamint a lány úgy érezte, hogy a fiatalabb Salvatore-ra túlságosan is nagy befolyással van a hasonmás, aki a vámpírnak elveszi azt a kevés eszét is, ami van.

A második helyet Elena foglalta el. Nem is igazán azért, mert, mint ember veszélyes lett volna. Melody a tegnapiak alapján látta és biztosra vette, hogy ő maga is könnyen elbírná intézni a Gilbert lányt, bár neki ebben egyébként is nagy tapasztalta volt. Ez tehát tényleg nem volt probléma sem az ő részéről, sem máséról. Elena azért volt ilyen kiemelkedően úgymond veszélyes helyen, mert túlságosan is nagy volt a befolyása a körülötte lévőkre. Ez alapján, pedig Melody tisztában volt azzal, hogyha saját maga nem is, mással könnyedén, szemrebbenés és bűntudat nélkül elvégeztethette ezeket, gyilkosságokat a Gilbert lány.

Harmadik helyen Damon volt, akit az Elena iránti nagyon is befolyásoló szerelme tett kiszámíthatatlanná. Természetesen öcsével ellentétben az idősebb Salvatore azért bizonyos szintén megfontolt volt, már amennyire egy hírhedten heves vérmérsékletű vámpír az lehet. Viszont ezeken kívül Melody nem igazán hitte azt, hogy ő lenne a tettes. Elvégre akkor nem kért volna segítséget Klaustól. Persze felmerült, hogy azért tette, hogy ezzel kikerüljön a gyanú sötét és fenyegető árnyéka alól a lány, azonban nem hitte, hogy erről lenne szó. De lehet, hogy az a szuka elvette az eszét, ahogy rá nézett. Nem csoda, hogy szerencsétlen ilyen lehetetlen se veled-se nélküled viszonyban van az öccsével. Elena úgy rángatja őket és szinte mindenki mást, mint egy ügyes bábmester, töprengett a lány megvetően. Akiből már az első pillanatban ingerültséget és indulatokat váltott ki a hasonmás. Egyszerűen nem tetszett neki, nem tudta miért, de nem is igazán érdekelte.

Negyedik helyen szerepelt Caroline is, mint lehetséges elkövető. Mivel a Forbes lány, azért mégiscsak vámpír volt. Ez volt egyébként az egyetlen érv, ami ellene szólt, amely alapján akár ő is elkövethette a gyilkosságokat. Más nem igazán utalt arra, hogy ő lenne a tettes. Elvégre minek ölné meg a Tanács tagjait, ha az anyja is részese annak? Valamint Klaus elmondása és az általa látott és tapasztalt pár pillanat alapján Melody maga sem igazán hitte azt, hogy Caroline lelki alkata ilyesmire utalna. Persze soha sem lehet tudni…

Szinte csak nevetségesen ostoba szinten felírta Matt nevét is. Egyáltalán nem hitte, hogy a Donovan fiú - aki még egy rendelést sem tud rendesen felvenni - képes lenne ilyen jól eltervezett és összetett terv elgondolására, nehogy a kivitelezésére. Mégis biztos, ami biztos alapon azért felírta a nevét. Bár odaírta mellé, hogy:

„Szerencsétlensége és kétbalkezessége miatt mindenre alkalmatlan”.

Aztán fel volt még sorolva Jeremy Gilbert, Alaric Saltzman és Bonnie Bennett. Az ő nevük mellé nem volt semmi sem írva tekintve, hogy a lánynak még nem volt alkalma arra, hogy véleményt alkosson róluk, de úgy vélte előbb vagy utóbb mindegyiküket lesz szerencséje megismerni.

Valamint a nevek alá még egy nagy kérdőjel is felkerült. Mert ugye Melody tudta, hogy a kis csapattól független személy is elkövethette a gyilkosságokat, de úgy vélte jobb lesz náluk kezdeni, akkor is, ha nem tudják ki az elkövető.

Melody a táblával szemben álldogált és próbált a már meg tudott információk alapján rangsorolni. Azonban ekkor az ajtón udvarias kopogtatás hangozott fel.

• Gyere be – szólalt meg a lány szem forgatva. Sejtette, hogy ki is lehet az ajtó előtt álló személy. Klaus egyértelműen nem tett volna ilyesmit. És mivel rajta kívül csak Elijah és Kol voltak jelen – legalábbis a vámpírok, hibridek nem tudtak bejönni az ő engedélye nélkül – és közülük sem volt nehéz kizárni a személy kilétét. Főleg, férje elmondása alapján, mely szerint Elijah-nál udvariasabb személy nincsen is a Földön. A kopogó személy belépet és Melody elvigyorodva konstatálta, hogy eltalálta. Valóban Elijah volt az érkezett.
• Lent nem volt alkalmam bemutatkozni, Elijah vagyok – nyújtotta újdonsült sógornője felé a kezét az ős. Megtette volna ő ezt a Klausszal és Kollal való elbeszélgetése után is, de akkor bátyja és a lány már igazán kezdtek belemerülni a… házas élet örömeibe. Amiben Elijah tapintatos természete miatt igazán nem akarta megzavarni őket. Kol, aki nála némileg, vagyis inkább jóval tapintatlanabb volt megtette volna, de Elijah visszatartotta őt és azt tanácsolta neki, hogyha már úgy alakult, hogy itt maradnak akkor öccse pakoljon ki. Kolnak egyből más ötletet jutott az eszébe és a szobájába vonult, hogy nézegesse magát egy ideig.
• Melody – fogadta el a lány a bemutatkozást. Elijah pedig kézcsókot adott neki. Melody a plafon felé fordította a tekintetét jelezve, hogy ő ezt teljesen feleslegesnek tartotta. Mármint nem a bemutatkozást, hanem az azt követő udvarias kontaktust.
• Úgy véled sikerülni fog kiderítened a gyilkos kilétét? – biccentett a tábla felé Elijah felvéve egy beszélgetéskezdeményezési alapot.
• Persze – válaszolta a lány magabiztosan, mint, aki már nagy gyakorlatra tett szert ebben. Holott még soha sem tett ilyesmit, sem hasonlót. Közben visszafordult a tábla felé, hogy pár észrevételt még lejegyezzen rá. – Miért is ne sikerülne? – tette hozzá önérzetesen.
• Damon Salvatore is az ügyön dolgozik, talán megkérdezhetnéd tőle, hogy mire jutott – vetette fel az ős, mivel nem állt szándékában megbántani sógornője lelkivilágát ezzel a kérdéssel, hanem csak meg akarta őt ismerni és ez alapján megtudni, hogy bátyja miért vette el feleségül.
• Az Elena imádaton és az iváson kívül szerinted képes mást is észrevenni? – kérdezte Melody ismét Elijah felé fordulva. Nem az idősebb Salvatore-t akarta ezzel leértékelni, de ami igaz volt az igaz volt és kész.
• Attól tartok Damon most összeveszett Alaric-al, ez lehet az ivás oka – felelte az ős, mivel emlékezett rá, hogy a vámpír elejtett felé egy ilyen megjegyzést beszélgetéseik egyikén.
• Kell neki különösebb ok? – csóválta meg a fejét Melody, mivel véleménye szerint a vámpírok bármilyen különösebb ok nélkül úgy öntötték magukba az alkoholt, mint ahogy más a levegőt lélegezte. - De az Elena kérdéskörben egyetértesz, nemde? – tette hozzá érdeklődve.
• Elena nagy hatással van rájuk – közölte Elijah célozva arra, hogy a Gilbert lány a többieket is ugyan úgy manipulálja a maga módján. Természetesen nem volt ostoba és ő ki tudta magát vonni magát a lány befolyása alól. Leginkább az után, hogy az leszúrta őt, mivel az igazán tanulságos esett volt a számára.
• Vettem észre, azok az ártatlan szempilla rebegtetéseket szerintem még egy öt éves is megirigyelné – mormolta a lány. Egyáltalán nem volt számára szimpatikus a hasonmás és sejtette, hogyha legközelebb ismét valami sértőt merészel mondani, vagy csak egyszerűen meglátja őt, akkor betöri az orrát, mint ahogy azt tegnap is tette volna legszívesebben, de úgy vélte, hogy az első napján még nem tesz ilyen ingerült dolgokat. Később úgyis lesz még rá alkalma, ami minden valószínűség szerint úgyis szinte magától fog adódni. Melody ezután kipillantott az ablakon és látta, hogy újabb „vendégek” érkeztek hozzájuk és igazán kezdte úgy érezni, hogy Klaus valójában titokban szállodát üzemeltett a villában.

Amy kiszállt a kocsijából és mivel bejutni nem tudott ezért becsöngetett és várta, hogy vezetője megjelenjen, és annak felesége behívja őt és a vele érkezeteket. Akik véleménye szerint megbízható hibridek voltak és közben megálltak mellette, ezzel teljesen elállva a bejárati ajtót. Három személy volt a nővel. Frank, Denis és Harry. Utóbbi kettővel kapcsolatban felmerült benne egy kevés kétely, de tudta, hogy a végső döntés úgysem az övé lesz, hanem másé.

• Mire jutottál? – kérdezte Klaus lényegretörően, amint kinyitotta az ajtót. Úgy vélte jobb lesz, ha ő teszi meg ezt, bár kissé kezdte megunni, hogy folyton ajtót kell nyitogatnia. Elvégre nem volt komornyik! Az azonban nagyon is kedvére való volt, hogy nem jöhetett be senki addig még a felesége be nem engedte az illetőt. Bár ezzel kapcsolatban is az volt a probléma, hogy így az ajtóban kellet társalognia mindenkivel. De semmi sem lehet tökéletes…
• Még nem szereztem meg mindent, ezek leginkább csak a halottra vonatkoznak – nyújtotta át az iratokat Amy. Azokat, amiket ennyi idő alatt sikerült megszereznie.
• A többi? – célzott felesége múltjára és annak másik titokzatos barátjára az ős érdeklődve. Az átadott iratokat meg úgy vélte, hogy nemsokára - jobban mondva lehetőleg minél előbb - átnézi.
• Ha a feleségednek nem lesz rám szüksége, akkor holnap elmegyek Los Angelesbe, a másik kérdés után meg már szintén kutatok – válaszolta a hibrid lány készségesen.
• Azért próbálj meg igyekezni – szólt rá Amy-re Klaus mogorván, de sejtette, hogy az így is minden tőle telhetőt megtesz.
• Természetesen – bólintotta a hibrid lány kötelességének teljes tudatában.
• Frank segíts majd neki – tette hozzá az ős az érintett felé fordulva. Másik két hibridjére inkább próbált ügyet sem vetni, mivel igazán nem volt jó véleménnyel róluk.
• A nyomozás? – érdeklődte az érintett hibrid, bár nem kifogást emelően egyszerűen csak szerette volna tudni, hogy azzal a kérdéskörrel mi legyen a részéről. Persze tisztában volt azzal, hogy sajnos ő a maga részéről minden igyekezete ellenére sem tudott meg semmit az ügyben.
• Melody veszi át a dolog intézését – jelentette ki Klaus határozottan. – Aki még nem tudja ő a feleségem, amit ő mond nektek - legyen az bármi - úgy kell tekintenetek mintha én mondtam volna – tette hozzá ellentmondást nem tűrően. – Világos? – kérdezte, de ő csak költői kérdésnek szánta, viszont volt, aki nem annak vette.
• És, ha azt kéri, hogy öljünk meg valakit? – kérdezte Harry. Frank és Amy, egymásra nézett és egységesen tudták, hogy csak nekik kettőjüknek kellet volna jönniük. Mivel Harry hülye kérdéseket tett fel, Dennis meg csak bámult, mint borjú az újkapura és valószínűleg azt sem tudta, hogy miről van szó.
• Akkor megteszed! Nem érdekel, ha saját magad lefejezéséről vagy más módon való megcsonkításáról van szó, te igen is teljesíted, amit mond! – jegyezte meg Klaus mérgesen. Idióták a köbön… Egyszerűen nem tudom elhinni azt, hogy komolyan ilyen hülyékkel vagyok körülvéve, gondolta az ős idegesen.
• A többieknek is mondjuk meg? – szólalt meg Denis, de úgy, mint aki álmából ébredt. Klaus rátekintve kezdte megérteni, hogy a holdkóros jelző mennyire illik a hibridre.
• Majd én közlöm velük – vágta rá az ősi ingerülten legyintve. A hibrid lány igazán elszégyellte magát ő tényleg olyanokat akart hozni, akik társai közül viszonylag normálisak. Mint például Frank, de a másik kettő csak azért került választásra, mert csak őket tudta elérni. És ezzel kapcsolatban úgy érezte, hogy rosszul végezte el a feladatát.

Melody ismét lesétált a lépcsőn, hogy megnézze, hogy kik is lehetnek a most megérkezett személyek, valamint úgy vélte elmegy és körülnézz a városban. Jobban mondva úgy vélte megfogadja Elijah majdhogynem tanácsát, és elmegy a Mystic Grillbe.

• Szállodát tartunk fent és nem közölted velem? – kérdezte a lány férje mellé lépve.
• Nem, ők a hibridjeim – legyintette Klaus egy amolyan „Ne is mondj rájuk semmit, mert így is tele van velük a hócipőm is” pillantás kíséretében.
• Frank-el már találkoztunk az esküvőn – biccentette Melody az érintett felé üdvözlése kifejezéseképpen.
• Valóban – erősítette meg Frank barátságosan.
• Meg velem is – szúrta közbe Harry.
• Ja – erősítette meg a lány egy amolyan „Jobban teszed, ha csendben maradsz még szépen mondom” módon.
• Ő Amy – mutatta be a jelen lévő hibrid lányt feleségének Klaus. – Meg persze Denis – tette hozzá érdektelenül az érintett felé intve. – Ők fognak majd vigyázni rád – közölte feleségével.
• Tényleg? – kérdezte a lány gúnyosan.
• Tényleg – válaszolta férje teljesen komolyan.
• Én ezt valahogy nem hiszem – jelentette ki Melody csak a tények puszta leszögezése érdekében.
• Én viszont nagyon is – vetette ellen Klaus a maga morogván határozott stílusában, amivel valahogy senki sem mert ellenkezni. Persze felesége valahogy távol esett ennek hatáskörétől és nagyon is megtette.
• Én meg úgy hiszem, hogy én vagyok a legcsodálatosabb – szólt közbe Kol, aki eddig szótlanul és nagyon is jól szórakozva hallgatta legidősebb testvére és annak felesége közötti vitát, de nem tudta megállni, hogy ő a maga részéről ne kapcsolódjon be ebbe. Ezen közbeszólása miatt mindenki felé fordult. – Miért szerintettek nincs igazam? De ne is válaszoljatok, mert nekem mindig igazam van. Mert csodálatos vagyok, meg tökéletes – folytatta önmaga dicsőítését a fiatalabb ős.
• Jó neked – mondta Melody és az ezután férjére vetett pillantása, jelezte, hogy az ős testvéreivel kapcsolatban igazán nincs mit mondani azon kívül, hogy „furcsák”, de ez az egy szó mindent tartalmazott a részéről.
• Megtennéd, hogy behívod őket? – érdeklődte Klaus feleségétől a hibridekre célozva és erősen próbálta figyelmen kívül hagyni öccsét, aki duzzogva észlelte ezt. Mivel egyszerűen nem szerette és hagyhatta azt, hogy figyelmen kívül hagyják őt.
• Később döntünk erről, most szeretnék beszélni Damon Salvatore-val a tanács tagjainak meggyilkolásával kapcsolatban – vázolta a lány a mai napra tervezett programját.
• Persze Amy-ék elkísérnek – jegyezte meg Klaus ellentmondást nem tűrően. Aztán hibridjeire egy pillantást, ami a következő jelentés tartalommal rendelkezett:

„Ha valamit elhibáztok, akkor abban az esetben két lehetőség nyílik meg előtettek. Szerencsésebb esetben azonnal meghaltok, mert annyira felidegesítettek, ha meg nem, akkor hosszú és fájdalmas halálban lesz részetek”

Denis és Harry aggódva nyeltek egyet, még Amy és Frank mindent értően bólintottak.

• Erre később visszatérünk – vágta rá Melody. Aztán felvette a kocsi kulcsot a helyéről és férje kint parkoló kocsijába beszállva távozott. Amy vele tartott. A másik három hibrid, pedig utánuk ment a nő kocsijával.
• A korábbi műsor hallás szerint igazán… remek lehetett. A házasságnak úgy látszik, vagyis hallatszik, azért vannak előnyei is. Persze ezt szingliként is ugyan úgy élvezheted – célzott a korábban akaratlanul is meghallott együttlétre Kol a maga pimasz módján.
• Sejtettem, hogy ez nem fog meghatni téged – fordította a plafon felé a tekintetét Klaus. Aztán úgy gondolta a dolgozószobájában elolvassa az Amy által hozott iratokat.
• Ugyan kérlek – legyintette öccse. - A feleséged aztán nem fél tőled – tette hozzá Kol, amint bátyja éppen elment mellette. És ezért mintegy teljesen mellékesen szükségesnek érezte megjegyezni ezen megállítását.
• Mert neki nincsen rá oka – felelte Klaus.
• Jó neki – ismételte meg Melody korábban elhangzott mondatát módosítva a fiatalabb ős. Erősen sértetten célozva arra, hogy ő, bár nem fél legidősebb testvérétől, de nem nézte el neki azt, hogy képes volt több mint száz évig egy koporsóban leszúrva tartani őt.
• Valóban – vette még oda Klaus, aztán zavartalanul folytatta az útját a célul kitűzött helység felé.

Melody leparkolta a Mystic Grill előtt, mivel férje előzetes elmondásai alapján tisztába került azzal a ténnyel, hogy Damon minden valószínűség szerint szeret itt tartózkodni… úgy konkrétan mindig. Ugyanis a hely szinte a második otthona volt a vámpírnak, mivel annyira sok időt töltött benne. Persze ez nem zárta volna ki azt a lehetőséget sem, hogy valódi otthonában a Salvatore panzióban, vagy esetleg a Gilbert házban legyen. A lány mégis úgy vélte, hogy itt fogja megtalálni az idősebb Salvatore-t. Amint kiszállt az autóból észre kellet venni, hogy egy helyett hirtelen öt árnyéka lett. És ő ennek igazán nem örült.

• Megtennétek, hogy visszamentek? – fordult csípőre tett kézzel ingerülten a hibridek felé és büszke volt magára, hogy ilyen majdhogynem kedves hangon sikerült megütnie a kérdést.
• Klaus azt várja el tőlünk, hogy maradjunk – válaszolta Harry megborzongva gondolt a másik lehetőségre.
• Lehet, hogy ő ezt várja el tőletek, de azt biztosan említette nektek, hogy az én parancsaimat vegyétek úgy, mintha ő mondta volna őket – vágta rá Melody sejtve, hogy férje biztos kikötött valami hasonló ostobaságot, ami ha most használ, akkor nem is igazán minősül annak.
• Valakinek vigyázni kéne a biztonságodra – érvelt Amy szelíden.
• Ha szeretnél te maradhatsz – felelte végül pár percnyi rövid mérlegelés után a lány. Sejtve, hogy ennél kevesebbel igazán nem fogják beérni.
• Egyedül? – kérdezte a nő kételkedve.
• Frank, akkor te is velük tartasz – sóhajtotta végül Melody türelmetlenül. - Viszont ti ketten menjetek és csináljatok, amit ilyenkor szoktatok. Legyen az bármi, de én ne lássalak titeket – közölte a másik két hibriddel egy hessegető mozdulat kíséretében.
• Ahogy parancsolod – biccentette Denis és Harry-vel együtt távoztak.
• Ez könnyen ment – vigyorodott el Melody arra gondolva, hogy nem is kellet olyan nagy áldozatokat hoznia. Legalábbis neki.
• Nem hiszem, hogy ez jó ötlet volt – szólalt meg Frank gondterhelten, és nagyon remélte, hogy másik két társuk nem olyan ostoba, hogy visszamegy a Mikaelsson villához. Mivel saját életük nagyon nem köszönte volna meg, ha így tesznek.
• Dehogynem ez volt a legjobb, egyébként sem voltak szimpatikusak – fintorodott el a lány. Aztán folytatta az útját, de árnyékai ismét megzavarták, bár most a sajátján kívül már csak két felesleges volt. – Tudom, hogy nektek ez parancs meg minden és bizonyos módon én értékelem is azt, hogy vigyáztok rám…
• Ez természetes – szólt közbe Amy mosolyogva, bár nem tudta, hogy hová akar kilyukadni teremtője felesége.
• Igen, szóval, azért megtennétek, hogy bent majd hagytok nekem egy kis teret? – vetette fel Melody az ezzel kapcsolatos elgondolását.
• Mire gondolsz pontosan? – ráncolta össze a homlokát Frank.
• Ha az általam kereset személy bent tartózkodik és minden valószínűség szerint ott van, akkor szeretném, ha ti kicsivel távolabb lennétek tőlünk. Ugyanis tudomásom szerint nincsen elragadtatva tőletek, én viszont szeretnék kérdezni tőle egy-két dolgot, amit a közeletekben nem válaszolna meg – mondta a lány, mivel Klaus elbeszélése alapján ebben is eléggé biztos volt. És nem akarta, hogy az elképzelése ilyesmin bukjon meg. -És a védelmemet így is tudjátok majd biztosítani – tette hozzá tárgyilagosan annak érdekében, miszerint a két hibridnek igazán nem lehet kifogása elképzelése ellen. Nem mintha annyira számította volna a véleményük csak így… demokratikusabbnak látszott ez az egész egyébként kényszeres helyzet.
• Ha a biliárdasztaloknál leszünk, úgy megfelel neked? – vetette fel Amy tétován.
• Tökéletesen – vigyorodott el Melody elégedetten. Tudta, hogy Amy és Frank megértik majd a helyzetet.

Melody végre valahára ismét besétált a Mystic Grillbe és igazán örült neki, hogy Amy és Frank már nem képezik az ő árnyékát. Ráadásul a tippje is nagyon jól bevált, mivel Damon Salvatore ismét ugyan ott ült a pultnál, mint tegnap. És a lány külön boldogsága volt, hogy Elenát nem látta sehol, mert valahogy a többiek még nem is zavarták volna annyira, de a hasonmástól még a hideg is kirázta és nem azért, mert félelmetes lett volna. Egyszerűen annyira unszimpatikus volt számára a Gilbert lány. Mondjuk, ha itt lett volna, akkor valamilyen nyomos okkal betörhettem volna az orrát… de miket is gondolok ok nélkül is ugyan úgy megtettem volna. Hadd érezze a törődés ezen formáját is egy kicsikét, mivel tuti, hogy elkényeztették, gondolta Melody undorodva.

Aztán a lány intett Matt-nek és Damon mellé ülve leadta a rendelését, amint a szőke hajú pultos fiú ismét csak második elismétlésre értett meg. Ha esetleg ő követte el a gyilkosságokat, akkor ő a legjobb színész, akit valaha láttam. Ellenkező esetben, pedig csak egy szerencsétlen idióta, gondolta Melody a Donovan fiúról.

• Minek köszönhetem azt a megtiszteltetést, hogy Klaus újdonsült felesége meglátogatott engem? – kérdezte Damon, amint észrevette, hogy ki is foglalt helyet mellette. Azért tartózkodott már ezen a korai órán is itt, mert bízott abban, hogy Ric is beugrik, és akkor végre kibékítheti valahogyan. Mivel, ahogy azt az eleinte nem igazán készséges, de a végére már egészen azzá váló Matt-től megtudta a történelem tanár mostanában sok időt tölt itt. Leginkább, akkor, amikor a vámpír távol van a helytől. Ami igazán sértette az idősebb Salvatore lelkivilágát, akkor is, ha látszólag neki nem volt olyanja.
• A Mystic Grill tudomásom szerint mindenkié – válaszolta Melody gunyorosan. Mert annak ellenére, hogy valóban a vámpírt kereste attól még nem örült annak, hogy az így beszél, mintha itt minden az övé lenne.
• Ez egy erősen téves elképzelés – jelentette ki Damon lekezelően.
• Akkor talán a tiéd és Alaric cimborádé lenne az egész hely? – érdeklődte a lány célzatosan jelezve, hogy ő bizony a másik személyt nem látja sehol sem.
• Szóval Klaus felvilágosított, bár ez talán még el is várható a részéről azok után, hogy ilyen hihetetlen lépésre szánta el magát… már megbocsáss – mondta a vámpír és továbbra is próbálta minden figyelmét az előtte lévő whiskyre összpontosítani.
• A gyilkosságokról szeretnék kérdezni – mondta Melody és próbálta lenyelni a száján kikívánkozó sértéseket. Nem volt egyszerű feladat a részéről, de mivel jobban akarta tudni azt, amit Damon esetleg lesz szíves a tudomására hozni, ezért aztán megtette.
• Már te is? – kérdezte Damon irritáltan.
• Miért én is? – ráncolta össze a homlokát a lány némileg értetlenül.
• Először a kedves férjedhez fordultam… elküldött – válaszolta a vámpír jelezve, hogy akkor részéről itt lezáródott a téma.
• De aztán Elijah-t hozzád irányította – jegyezte meg Melody.
• És én még azt hittem Elijah azért választott engem, mert szerinte alkalmas vagyok az ilyen dolgok kiderítésére és megoldására – fintorodott el Damon sértetten.
• Én nem is értem, hogy vajon miből jutottál erre a hihetetlen következtetésre – vigyorodott el Melody gunyorosan, ugyanis kezdett rájönni, hogy a vámpírra való társalgás valami ilyesmit követel meg a részéről. Ami igazán nem volt nehéz a számára, mert alapesetben így viselkedett mindenkivel és a kivétel az volt, amikor ezzel ellentétesen tett. Utóbbi igencsak ritka volt.
• Nem csoda, hogy Klaus felesége lettél ugyan olyan… kedves vagy – közölte Damon szarkasztikusan.
• Igen, ezek a közös vonások a házastársakkal kapcsolatban nem is annyira mese habbal dumák – válaszolta a lány továbbra is vigyorogva. - Mellékesen visszatérve mit tudtál meg a gyilkosságokról? – terelte vissza a beszélgetést az eredeti medrébe.
• Valaki leszúrta őket – adta meg a vámpír a teljesen nyilvánvaló tényeket.
• Erre már magam is rájöttem – ismerte el Melody bosszúsan jelezve, hogy ő sem most jött le arról a bizonyos falvédőről.
• Remek, mivel attól tartok, hogy ennél több konkrétum nem áll rendelkezésünkre – legyintette Damon.
• Valami közös jellemző csak van – vetette fel a lány. Mert persze az egyértelmű közös pont az Alapítók Tanácsa volt, de hátha ezen kívül van még más is, ami akár fontos is lehet.
• Valóban van – ismerte el végül a vámpír rövid hallgatás után.
• És mi? – kérdezte Melody türelmetlenül. Damon féloldalasan a lány felé fordult, majd nagy komolyan a következőt mondta:
• Mindkettő egy idióta volt.
• Lehet, hogy ez a te szemedben bűn, de tudomásom szerint még nem főbenjáró – forgatta meg a szemeit Melody és kezdte sejteni, hogy a vámpír csak szórakozik vele, mint nyilván mindenki mással. És a lány ezt egyszerűen nem engedhette meg neki.

• Te komolyan szeretnél segíteni? – kérdezte Damon érdeklődve és látszott rajta, hogy ebben a kérdésben igazán nagyon kételkedik.
• Látod, tőlem meg ezt kérdezheti mindenki és veled ellentétben én nem viselem ezt valami jól – jelentette ki Melody morcosan. Mert kezdte már tényleg unni, hogy megkérdőjelezik az ez iránti alkalmasságát.
• Talán azért, mert valószínűsíthetően nem neked való feladat? – tette fel az idősebb Salvatore azt a költői kérdést, ami szerény véleménye szerint teljesen egyértelmű volt.
• Nekem való feladat! Hidd el, és ha nem hiszed, akkor figyeld meg, hogy megoldom, akár segítesz benne nekem, akár nem – vágta rá a lány és felállva indulni készült.
• Ha újabb információ vagy adott esetben új hulla merülne fel, akkor értesítelek róla – szólalt meg ebben a pillanatban Damon.
• Tényleg? – kérdezte Melody és most ő tűnt igazán kételkedőnek.
• Ha mondom – válaszolta a vámpír szem forgatva.
• Azért elmondod, miért tennél ilyesmit? Puszta jóindulatból? – kíváncsiskodott Melody homlokráncolva, mert utóbbit valahogy nem nézte ki az idősebb Salvatore-ból.
• Miért is ne? – rántotta meg a vállát Damon.
• Tényleg miért tennél ilyesmit? – követelte a választ a lány, mivel egyszerűen tudni akarta.
• Mert szimpatikus vagy? – vigyorodott el a vámpír.
• Remélem, nem várod el, hogy most én is viszonozzam ezt a megjegyezést – közölte Melody szárazon. - Egyébként meg én az igazságra voltam és még vagyok is kíváncsi – tette hozzá, mert tudta, hogy ez nagyon nem az volt.
• Mert rendet kell tenni ezzel kapcsolatban. És ha ez megoldódik, akkor sokkal nyugodtabban fogok aludni – érvelt Damon.
• Nem hiszem, hogy ennyire aggódnál a tanács tagjaiért. Legalábbis Liz Forbes és Alaric kivételével – válaszolta Melody, mivel még elképzelni sem tudta, hogy a vámpír álmatlan éjszakákat töltene forgolódással csak azért, mert a tanács tagjait valaki rejtélyesen levadássza, leszúrja, és ezzel megöli.
• Most, hogy ilyen jól elbeszélgettünk, elárulod nekem, hogy miért mentél feleségül Klaushoz? – tette fel az idősebb Salvatore azt a kérdést, ami viszont őt érdekelte. Nagyon is.
• Miért ne tettem volna, ha megkérte a kezem? – Érkezet a vámpír véleménye szerint semmilyen tartalommal nem rendelkező felelet.
• Így is fel lehet fogni a dolgokat, bár nekem ezzel kapcsolatban nem ez lenne az első gondolatom – mondta Damon.
• Akkor még jó, hogy nem téged kért meg – mondta Melody gúnyosan. - Majd szólj, és ha én jutok valamire, akkor hívlak – közölte a lány és az itala árát a pultra téve távozott. Ahogy ezzel egy időben Amy és Frank is hasonlóan tettek.
• Rendben – egyezett bele az idősebb Salvatore. Igazán nem tudta, hogy vajon komolyan vegye e azt, amint a lány az előbb mondott neki. Elvégre mégiscsak Klaus felesége volt. Azonban nem is tudott sokáig ezen töprengeni, mert sms-t kapott. Nem mástól, mint Elenától. Az üzenet a következőt tartalmazta:

„Damon sürgős ügyben gyere a Gilbert házba. Csók: Elena”

A vámpír felállva elindult a kért irányba és közben azon töprengett, hogy ő lát e túl sokat bele, vagy a hasonmás mostanában tényleg flörtöl vele. Minden gátlás és Stefanra való tekintett nélkül.

A Gilbert házban Ric ideges mozdulatokkal töltött magának egy pohár whiskyt. Ami keze remegéséből nyilvánvalóan megállapítható volt az, miszerint az már nem a mai első adagja. Valamint észre letett venni rajta még azt is, hogy nem örül annak, hogy Elena képes volt idehívni Damont. Mivel igazán nem volt semmilyen problémája senki mással. Csak az idősebb Salvatore-val. Akire továbbra is erősen, makacs módon haragudott és úgy érezte, hogy a legutóbbi húzását soha sem fogja tudni megbocsátani. Soha.

Bonnie a kezeit tördelte és a házba lépve fájdalmasan gondolt arra, hogy már igazán régen beszélt Jeremy-vel. Úgy döntött, hogy később felhívja a Gilbert fiút és megkérdezi tőle, hogy van, mivel már igazán nem haragudott rá és örült volna neki, ha itt van. Mellette. Ugyanakkor tisztában volt azzal is, hogy Jeremy számára a biztonsága szempontjából ez a legjobb megoldás. Távol Mystic Fallstól, a biztonságos Denberven. Elvégre az ősök semmit sem tudnak arról, hogy most hol is lehet a Gilbert fiú. Legalábbis a boszorkány így vélte. Igazán nem tudhatta azt, hogy az ősök nemhogy tisztában vannak a fiú hollétével, hanem az egyik még szoros barátságba is került vele. Ez persze leginkább Klaus előrelátásának volt köszönhető, aki jobb szeretett mindenki előtt járni egy lépéssel és a kezében tartani a dolgok irányítását.

Elena türelmetlenül dobolt az asztalon és úgy igazán idegesnek látszott. Persze a körülötte lévők úgy vélték, hogy ez a dolog leginkább az ősök és Esther miatt van. Pedig nagyon nem így volt. Legalábbis nem teljesen. A hasonmás elsősorban azért volt ideges, mert Klaus megnősült, de úgy vélte, hogy ettől még ugyan úgy mehet tovább minden. A terv szerint. Elvégre mit is számíthat egy olyan lány, mint ő, gondolta a Gilbert lány lenézően Klaus feleségével kapcsolatos véleményét. Ezen kívül azért is volt ilyen állapotban, mert Stefan annak ellenére, hogy tegnap este még itt volt mellette, az utána elment valami sürgős dologra hivatkozva. Pedig szokás szerint szinte a tenyeremből evett és egyértelműen érzékeltettem vele azokat a dolgokat melyek segítségével meggyőzhettem és meg is győztem őt arról, hogy Caroline elárult minket. Erre nemhogy itt maradna, és engem megerősítve támogatná a szőke liba kiiktatása tervemben. Oh nem, képes egy szó nélkül lelépni. Néha úgy érzem jobb lett volna, ha Damont választom, de sajnos drága öcsikéjével ellentétben nem teljesen hülye, gondolta Elena ingerülten.

• Hellóka, várjatok, kitalálom miért hívtatok. Stefan a nagy probléma megoldó nem tudta megoldani Caroline gondját, mondanám, hogy meglepődtem, de sejtettem, hogy ez lesz a vége – jelentette ki Damon, amint megérkezet.
• Nem, mintha téged érdekelne, de tegnap este még itt volt – válaszolta Ric.
• Most viszont, ha jól látom már eltűnt, reméljük nem került valami szörnyű sorozatgyilkos kezébe és ezzel együtt ő maga sem vált újra azzá – mondta az idősebb Salvatore cinikusan.

• Attól tartok, hogy ennél sokkal fontosabb dologról van szó… – közölte Elena pár perc látható hezitálás után, ami részéről a műsor részét képezte. Bonnie aggodalmasan összeráncolta a homlokát, még Ric dühös pillantásokat lövellt az idősebb Salvatore felé, aki ezt természetesen fel sem vette.
• Mi lenne ennyire halaszthatatlan? – kérdezte a vámpír gúnyolódva.
• Caroline… - sóhajtotta a hasonmás letörten és próbálta leküzdeni az ingerültségét a miatt, hogy megzavarták őt a nagy bejelentése közlése közben. Elvégre ez mégsem járja! Pont folytatni akarta volna előre eltervezett közlését és már a műkönnyeket is előkészítette, ám ismét a szavába vágtak.
• Csak nem megzavarta az italozásodat Damon? – kérdezte Ric ingerülten.
• Nem, mivel továbbra sincs, aki velem tartana – felelte Damon meglehetősen sértetten tagadva.
• Aki kitöri a legjobb barátai nyakát az magára vessen… - szűrte a fogai között Ric idegesen.
• Már bocsánatot kértem – tárta szét a karjait az idősebb Salvatore jelezve, hogy véleménye szerint ez az ügy már túl van tárgyalva és egyszerűen lépjenek túl rajta.
• Tőlem biztos nem! – vágta rá a történelem tanár határozottan, mivel arra biztos emlékezett volna. Akkor is, ha teljesen részeg, mert ilyen pillanat nem sok adódhatott egy emberöltő, sőt egy vámpír élete alatt sem. Amikor a Nagy Damon Salvatore elnézést kér azért, mert úgy viselkedett, mint általában, vagyis egy seggfej volt.
• De egyébként sincs rá szükséged, ha jól látom, mert nélkülem is megtaláltad a házban lévő italokat – ciccegte a vámpír elégedetlenül. Látva, hogy barátja már láthatóan magába öntötte egy közepes mennyiségű bárnak a teljes készletét.
• Fiúk, lehetne, hogy elmondjam azt, amit akarok? – szusszantotta Elena dühösen.
• Igen, Elena? – kérdezte Bonnie segítőkészen.
• Caroline elárult minket… - jelentette ki a hasonmás és a műkönnyek már meg is jelentek a szemében. Aztán a teljes hatás elérése érdekében felzokogott. Kezeit a szájára szorítva elfordult, hogy a többiek ne lássák az arcára kúszó diadalmas mosolyt.

Stefan úgy érezte, hogy széthasad a feje. Először azt sem tudta, hogy hol van. Amikor kinyitotta a szemeit attól sem lett sokkal okosabb. Egy teljesen ismeretlen szoba plafonjára emelte pillantását, ami igazán nem tudott neki segíteni. Megpróbált ráfókuszálni a nemrég történtekre.

Emlékezett arra, hogy Elena aggódva mondta el neki, hogy Caroline mostanában egyre furcsábban viselkedik és a hasonmás félve számolt be arról, hogy legjobb barátnője szinte mániákusan követi őt és árgus szemekkel figyeli minden mozdulatát. Stefan igazán nem értette, hogy Caroline-nak mégis mi oka lehet kutatni a Gilbert lány után. Viszont mivel a szőke hajú lányt Lexi után szintén a legjobb barátjának tartotta, így szándékában állt minden lehetséges eszközzel segíteni rajta. Tegnap, amikor a Mystic Grillben voltak Klaus és újdonsült felesége feltűnése előtt volt alkalma arra, hogy saját maga is szemügyre vegye Caroline-t és végül igazat adott a hasonmásnak. Minden Elena által elmondott jelet észrevett a szőke hajú vámpírlányon, aki bár próbált fesztelenül viselkedni mégsem ment neki annyira, mint általában. Stefannak természetesen nem tűnt fel a manipulálás, amit a hasonmás vele szemben már igazán tökéletesre fejlesztett és vakságában talán még azt is elhitte volna vele, hogy a nap nyugaton kell és nem keleten. Mindössze elég lett volna ennyi, mert, ha Elena azt mondta volna neki, akkor elhiszi. Mert a fiatalabb Salvatore számára bőven elég lett volna az, ha a hasonmás ezt közli vele annyira nem vette észre mi is folyik körülte.

A vámpír ezután megmozgatta elgémberedett tagjait és végül felült. Ekkor vette észre a vérnyomokat. Végigtapogatatta a ruháit és észrevette, hogy azok itt-ott elszakadtak. Igazán nem emlékezett arra, hogy megsérült volna. Lassan, óvatos mozdulatokkal vigyázva sétált ki a szobából. Követte a vérnyomokat, amik levezették őt a földszintre. A lépcsőfokok kísértetiesen nyikorogtak a lábai alatt és Stefan némán rimánkodott, hogy ne azt lássa lent, amire számít. Leérve egy tágas nappaliban találta magát. Ahol észrevett egy nőt, aki a kanapén foglalt helyet és láthatóan nem is figyelt a környezetére.

• Elnézést – szólította meg Stefan tétován a nőt. Azonban az nem reagált rá. Olyannyira, hogy a vámpír még a szívverését sem hallotta, de ezt próbálta annak tulajdonítani, hogy a sajátja őrült iramban diktálta az iramot a rémülettől és a belső rettegéstől. A másik lehetőséget egyszerűen még felfogni sem akarta és nem is tudta. Végül szinte óráknak tűnő hezitálás után oda lépet a nőhöz és óvatosan megmozdította. Lélegzett visszafojtva várta az eredményt, egy másodpercig nem történt semmi. Aztán…

• Istenem, mit tettem – suttogta elborzadva és elszoruló torokkal a fiatalabb Salvatore és remegve hátrált a falig. Aminek mentén aztán lecsúszott a földre. Pillantását azonban nem bírta elvenni a nőről, akinek hullája – mert tényleg halott volt - darabjaira hullott szét.