7. fejezet

Meglepetés Melody és Klaus módra

„Él egy legenda a makacs hetedik hullámról. Az első hat kiszámítható és kiegyensúlyozott. Meghatározzák egymást, építenek egymásra, nem okoznak meglepetést. (...) De vigyázat, jön a hetedik hullám! Ez kiszámíthatatlan. Sokáig fel sem tűnik, benne van az unalmas végjátékban, igazodik az előtte kifutó hullámokhoz. De néha kitör. Mindig csak ő, mindig csak a hetedik hullám. Mert gondtalan, gyanútlan, lázadó, mindent elsöprő, mindent újjáalakító. Számára nincs azelőtt, számára csak a most van. Ami után minden más lesz. Hogy jobb-e vagy rosszabb? Azt csak azok tudják, akiket elragadott magával, akiknek volt bátorságuk szembemenni vele, engedni, hogy a bűvkörébe vonja őket.” Daniel Glattauer

Klaus az általa megígért időpont szerint készülődött arra, hogy újdonsült feleségével együtt visszatérjen Mystic Fallsba. Egy napot sem mozdultak ki a lakosztályból, főleg, mivel Melody láthatóan egyáltalán nem akarta körsétát tenni. Az ős meg a maga részéről engedett ebben a kérdésben. Leginkább azért, mert így jobb elfoglaltságuk is akadt egy olyan város megtekintésén kívül, amit láthatóan mindketten nagyon jól ismertek. Természetesen észrevette, hogy felesége gyakran pillant az alattuk elterülő városra és ilyenkor apró, de nagyon is feszültséggel teli gesztusok hívták fel a figyelmét arra, hogy igazán nagy szerepet játszott az életében Los Angeles. Amit Melody továbbra is kategorikusan tagadott. Klaus pedig nem forszírozta a dolgot, tekintettel arra, hogy más forrásból így is, úgy is megfogja tudni miről is van szó. Ezért volt leginkább az, hogy nem is erőltette magát teljesen feleslegesen lefutott körökkel.

• Akkor emlékszel rá, hogy mit mondtam, ugye? – kérdezte Klaus érdeklődve, valamint elégedetten pillantott a feleségére, aki éppen öltözködött. A hibrid tudta, hogy ezt a kérdéskört szinte már az unalomig túlforszírozták, mégis szükségesnek érezte, hogy biztos legyen teljes mértékben abban, hogy minden rendben lesz. Egyébiránt Klaus imádta figyelni Melody-t, mert igazán szép, sőt mi több gyönyörű volt, bár néha - vagyis az esetek többségében - gúnyosan és zárkózottan viselkedet. Viszont Klaus átlátott ezen, főleg mivel ő maga is ilyen volt. Melody nehezen találta meg vele az összhangot és a hibrid maga sem igazán tudta, hogyan is kezdjen neki annak, hogy megbízzanak egymásban. Ugyanis szerette volna, ha felesége teljesen mértékben a bizalmába fogadja ezért aztán ő maga is hajlandó volt megtenni a szükséges lépéseket. Már amennyire tőle telet.
• Tekintettel arra, hogy voltál szíves vagy háromszor elmondani ugyan azt, úgy hiszem, hogy a válaszom most is az lenne, mint az első mesedélután után, vagyis igen. Remélem, hogy most már elhiszed nekem, és nem ismételtetted el még egyszer, mintha hülye és felfogásképtelen személy lennék – forgatta meg a szemeit Melody.
• Természetesen elhiszem, viszont fontos, hogy tud ki-kicsoda a Mystic Fallsi lakosok közül – mondta az ős mogorván leszögezve a tényeket.
• Tudom, és már most torkig vagyok velük, pedig még nem is ismerem őket – bosszankodott a lány.
• Hidd el, ha megismered őket sem lesz másként, sőt még idegesítőbbek lesznek – jegyezte meg Klaus szárazon. Ugyanis a véleménye - amit a feleségével is megosztott - valóban nagyon kedvezőtlen volt a kis csapatra nézve, de tudta, hogy nem ő becsüli őket kevésre, hanem azok becsülik magukat sokra. Mint, ahogy azt Stefan példája is mutatja, aki nyilván még mindig azt hiszi, hogy remek ötlet volt feltámasztani Esther-t. Valamint Elena sem érdemelte, hogy sokra becsüljék őt, és Klaus ezt nem csak a viselkedésére értette – bár már az is igazán förtelmes volt – hanem, maga a hasonmás volt az, aki irritálta őt. Teljes egészében és tudta, hogy nincs az a pénz, amiért ő még egy Petrovában megbízna, a Gilbert lányban pedig különösen nem.
• Meglátjuk – vette fel fehér boleróját Melody, mivel jobb szeretett volna saját maga véleményt alkotni, de azért igazán hajlott arra, hogy elhiggye azt, amit férje elmondott neki.

• Indulhatunk? – fordult az ős felé, aki még mindig őt figyelte és közben unottan iszogatta a pezsgőjét.

• Csak utánad drágám – vigyorodott el Klaus felállva tudva, hogy feleségét mennyire idegesíti ez a véleménye szerint teljesen felesleges udvariaskodás.
• Roppantul humoros vagy – szusszantotta Melody.
• Az lesz humoros, amikor meglátom Stefan és a többiek elképedte arcát, amikor megtudják, hogy a feleségem vagy – jelentette ki Klaus és magához húzta a lányt.
• Nyilván azért, mert senki sem feltételezi rólad az ilyesmit – csipkelődött Melody. – Vagy azért, mert valóban ostobák – tette hozzá az ős által elmondattak alapján a levont következtetését.
• Véleményem szerint is-is – ismerte el Klaus és egy szenvedélyes hitvesi csókot adott feleségének. Aki sóhajtva merült el az érzésben. Sokat számított neki az, hogy az ős csak vele foglalkozott, leginkább azért, mert eddig soha senki figyelme nem volt ilyen célratörő. Persze, ha leszámítjuk azt az egy alkalmat, amikor ő maga utasított vissza egy ajánlatott, mivel az érzései egyáltalán nem voltak olyan erősek, mint a másik félnek, aki viszont nagyon is ragaszkodott hozzá. Ő akkor a magányában keresett támaszt, viszont a most már halott barátja segítségével rájött arra, hogy számára, azaz illető semmit sem oldott volna meg, főleg nem azzal, ha vámpírrá változtatja. Másik barátja abból a szempontból támogatta a vámpírrá válását, mert úgy vélte, hogy ő képes lenne megtanítani neki a vámpírlét minden egyes életben léthez szükséges részét. Melody végül az ember létet választotta és elhagyta azt, aki vámpírrá akarta tenni, mert tudta, hogy legjobb szándéka és elfogadó képessége ellenére is kitartott volna elhatározása mellet.
• És a testvéreid? – mormolta Melody kíváncsian.
• Ismerem őket és tisztában vagyok azzal, hogyan is fognak reagálni – válaszolta Klaus kitérően.
• De én nem ismerem őket – mondta a lány kissé feszülten. Persze a barátai leírása alapján halott róluk dolgokat, de első kézből és jobb forrásból mégis megbízhatóbb lenne az információ.
• Azt hittem saját magad szeretnél véleményt alkotni mindenkiről – húzta fel a szemöldökét az ős.
• Igen, így van – vágta rá Melody, de továbbra is várakozva nézett a férjére.
• Na, jó – morogta Klaus kissé gúnyosan, elvégre, ha a Mystic Fallsi kis csapatról ilyen hosszas beszámolót tartott, akkor a saját családját sem igazán hagyhatja ki ebből. - Elijah a legidősebb öcsém, ő a világ legudvariasabb személye úgy konkrétan az egész világnak. Kol a legfiatalabb öcsém hajlik a nagyon heves és erősen egoista titulusok elnyerésére. Rebekah a húgom meg végtelenül makacs és kissé önző. Meg persze ne hagyjuk ki a felsorolásból Finn-t sem, ő a középső öcsém és szeretne áldozati bárány lenni – az utolsó felsorolt személynél az ős vágott egy grimaszt.
• Olyan aggasztóan öngyilkos módon áldozati bárány? – érdeklődte a lány.
• Krónikusan ostoba, ha engem kérdezel, de újabb kilencszáz év a kis magán koporsójában talán segít majd neki… ha meg nem, hát ez van – rántotta meg a vállát Klaus. Esther-re inkább jobb szeretett még csak gondolni sem, főleg úgy, hogy neki köszönhetően még mindig össze volt kötve drágalátos testvéreivel.
• Ha valami teher a testvéred számára, akkor tedd könnyebbé a választását – bölcselkedett Melody.
• Hidd el, ha Elijah nem jár sikerrel e téren, akkor könnyebbé teszem neki a választást – mondta Klaus. A lány pedig tudta, hogy férje egyértelműen a legdrasztikusabb megoldáshoz fordulna. Ami valóban megoldás, de nem végleges, hanem csak átmeneti. Már persze a maga abszurd vámpíros módján átmenti, töprengett el Melody. – De mintha nemrég még menni akartál volna – vette fel az ős.
• Persze, menjünk – válaszolta felesége. Klaus már mindent elintézett és már csak a csomagjaikat kellet levinniük a kocsiba.
• Rögtön az új otthonunkba szándékozol vezetni vagy tehetünk egy kis kitérőt? – kérdezte férjétől Melody élénken érdeklődve, amit beszálltak az autóba.
• Ha jól sejtem eszedbe jutott valami ötlet – fordult felesége felé kíváncsian. Úgy vélte meghallgatja a felvetést, tekintve, hogyha nem tetszik, akkor gyorsan megvétózhatja, ha meg tetszik neki, akkor meg akár érvénybe is léptethetik. Feltéve, ha valóban megfelel az ő elképzelésinek.
• Igazad van – árult el a lány szélesen elvigyorodva. - Azt akarod, hogy mindenki tudja meg, hogy a feleséged vagyok igaz? – kérdezte, bár már ezt párszor már átrágták, de most eszébe jutott egy remek ötlet. Legalábbis saját véleménye szerint az volt.
• Természetesen. Szóval mi lenne azaz ötlet? – húzta fel a szemöldökét Klaus várakozva. A lány pedig részletesen előadta az ezzel kapcsolatos véleményét, ami az ősinek nagyon is kedvére való volt és úgy vélte az alkalmazás valóban olyan hatást fog elérni, amilyet ő szeretne.

Damon - Elijah – és leginkább a saját reményei ellenére sem haladt semmit előrébb a tanácstagok meggyilkolása ügyében. Hanem továbbra is csak egyhelyben toporgott, mint ő, mind a rendőrség. Ráadásul Klaus sem volt idehaza, ami csak azért tűnt fel neki, mert a hibridek nagyon elkanászodtak. Az a tipikus nincs itthon a macska, cincognak az egerek módon, de ő ezúttal tett az ősnek egy hatalmas szívességet és ennek keretében helyre tette őket. Jobban mondva megölte őket, de az első variáció sokkal burkoltabbnak és kevésbé gyilkosságra okot adónak tűnt. Ugyanis sejtette, hogy Klaus nem lesz elragadtatva az ő probléma megoldó készségével kapcsolatban, pedig benne aztán megvolt a jó szándék. Viszont természetesen sejtette, hogy ez nem igazán fog megfelelni az ősi hibridnek. Ha nem tetszik, majd neki, akkor megmondom neki, hogy oldotta volna meg saját maga, gondolta az idősebb Salvatore a kezében egy jó öreg whiskys üveget lóbálva. Úti célja a Gilbert ház volt és most nem Elena miatt tartott oda - mint általában -, hanem remélte, hogy Ric elfogadja ezt bocsánatkérő ajándéknak azért, mert megölte őt. Megint. És végre valahára újra ivócimborák lesznek. Éppen be, akart menni, amikor Elena jött ki az ajtón óvatosan hátrafelé pillantgatva.

• Csak nem Stefan ijesztett meg? – érdeklődte az idősebb Salvatore gúnyosan.
• Damon, hát te? – csodálkozta a hasonmás, mivel nem számította arra, hogy a vámpír ma meglátogatja őt.
• Ric-hez jöttem – emelte fel az üveget Damon szavai megerősítéseképpen.
• Persze, azt hiszem nincs itthon, de megvárhatod – ajánlotta Elena távozóban és nagyon úgy látszott, hogy neki magának valami halaszthatatlanul fontos dolga van.
• Esetleg nem maradsz? – vetette fel az idősebb Salvatore könnyedén.
• Most nem – rázta meg a fejét a hasonmás kissé mérgesen. – De később bepótolhatjuk – mondta hatalmas ártatlanak látszó őzike szemekkel pillantva a vámpírra és mintegy teljesen véletlen mozdulattal végigsimított annak karján.
• Meglátjuk – vigyorodott el Damon. Feltűnt neki, hogy Elena mintha mostanában egy kissé szétszórt lenne, de úgy vélte, hogy az csak az Esther dolognak tudható be. Aminek kapcsán az idősebb Salvatore kénytelen-kelletlen igazat adott Elijah-nak, mivel tudta, hogy az ősboszorkány az első adandó alkalommal őket is megölné, ha szükséges, ha nem. Nem is értem Stefan hogyan lehetett ilyen felelőtlen, de ő már csak ilyen, gondolta Damon bosszúsan. Neki ugyanis egyáltalán nem tetszett már a kezdetektől sem, hogy magukra haragítsák Klaust és a testvéreit, mivel azok alacsony létszámuk ellenére is igazán nagy és erőteljes erőfölényben voltak velük szemben. Főleg, most, hogy Klaus már hibrideket is tud teremteni. Igaz, minek, ha csak egy csapat idióta, szerencsétlen magáról sokat képzelő csoportot toborzott össze? És ez kötelék ide vagy oda többet ártott, mint használt, gondolta az idősebb Salvatore a saját egyéni véleményét ezzel kapcsolatban.
• Rendben – mosolyodott el Elena holott most legszívesebb a pokolba kívánta volna Damont és mélyen remélte, hogy a maga bosszantóan szokásos módján nem fog ráakaszkodni, mint egy pincsikutya, mert néha már kezdett igazán elege lenni belőle. Az elején még szórakoztató volt, hogy Stefan körbeugrálta, aztán Damon is és után a testvérek egymásra acsarogtak, de már kezdték elveszíteni a kezdeti varázsukat.
• Pá – intett a hasonmásnak az idősebb Salvatore és könnyed léptekkel besétált a Gilbert házba nagyon is otthonosan mozogva odabent. Elena még vetett hátra egy óvatos pillantást, aztán folytatta úti célját, mintha Damon nem zavarta volna őt meg a Ric kereső és ehhez kapcsolódó bocsánatkérő körútjával.

Caroline, aki a postás incidens óta lopva Elenát figyelte most is követte a lányt. Nem értette, hogy Damon miért is nem vette észre azt, hogy a hasonmás milyen ostoba indokkal is rázta le őt magáról. Valamint a szőke hajú vámpírlány szerint az a simogatós mozdulat is túlment egy nagyon is bizalmas gesztuson, mivel az emberek így általában a szeretett személyt simogatják. És határozottan nem annak a bátyját, aki tudvalevően szerelmes belé. Mi ez, ha nem egy Elena által rendezett színjáték? Csak tudnám, hogy mire is készül pontosan, gondolta Caroline idegesen. A legjobb barátnőjének gondolt személy ismét a postára ment érdeklődni és ismét nem kapott semmit. Legalábbis a szőke hajú vámpírlány ezt hitte. Mivel Elena kapott egy levelet, amiben a következő állt:

„Caroline Forbes vagy túl sokat tud vagy, már rá is jött arra mit csinálsz.”

A hasonmás ettől igazán ingerült lett. Sejtette, hogy előbb-utóbb valaki szaglászni fog a dolgai körül, de nem hitte volna, hogy a véleménye szerint naiv Caroline lesz az a személy. Mindenesetre valahogy meg kell szabadulnom tőle és lehetőleg minél előbb, gondolta Elena sziklaszilárd elhatározással. Közben Caroline, aki minden figyelme ellenére nem vette észre, hogy Elena lopva és óvatosan kapott a postáshölgytől egy levelet a lehetőségein töprengett. Meg kéne tudnom, hogy kitől is vár küldeményt, az lenne a legjobb, ha kiigézhetném belőle. Jesszusom, lassan olyan leszek, mint Damon és mindent a vámpírléttel akarok majd megoldani, rázta meg a fejét kissé mérgesen. És ez a - véleménye szerint abszurd - gondolat annyira megzavarta őt, hogy nem figyelt oda eléggé a környezetére és a most már még óvatosabbá váló Elena észrevette őt.

• Caroline? – lépett barátnőjéhez csodálkozva a hasonmás és bár nem érződött rajta eléggé gyanakodott arra, hogy a szőke hajú vámpírlány követte őt, főleg a megtudottak fényében.
• Elena? Hello, éppen újságot vettem és annyira elgondolkoztatott a cikk, amit olvastam, hogy észre se vettelek – mosolygott rá fesztelenül Elenára az érintett.
• És miről olvastál? –kíváncsiskodott a hasonmás viszonozva a mosolyt, bár gyanakvása még mindig nem szűnt meg.
• Az új divat színeiről igazán érdekes volt, azt hiszem fel is fogom újítani a ruhatáramat. Te is meg szeretnéd nézni? – nyújtotta barátnője felé az újságot készségesen. Amit egyébként tegnap vett és valójában csak egy egész apró cikk volt csak benne az említett témáról, de indoknak megtette.
• Nem, köszi – csóválta meg a fejét Elena. – Hogy viseled? – kérdezte aztán gondoskodóan, holott legszívesebben ráordított volna a lányra, mivel egyszerűen most már kézzelfoghatóan érezte azt, hogy hazudik neki. De csak nem vádolhatja meg ilyesmivel minden előzetes nélkül! Bár talán a többieknek ez is elég lenne, és ha a kellő köntösbe bújtatom, akkor elpaterolják az útból, gondolta közben számítóan a hasonmás.
• Mégis mit? – kérdezte Caroline értetlenül.
• Hát, hogy Tyler elment – vágta rá Elena megütközést tetetve.
• Oh, természetesen zavar, de remélem, hogy így legalább sikerül megtörnie a Klaushoz való kötődését – válaszolta a szőke hajú vámpírlány bánatosan. Mivel tényleg fájt neki, hogy a Lockwood fiú ismét itt hagyta őt, de most igazán nem ért rá ezzel foglalkozni.
• Reméljük, de most Klaus hála az égnek egyébként sincs itt, így nyugtunk van tőle – bólogatta a hasonmás hevesen.
• Valóban – válaszolta Caroline mereven legjobb barátnőjére pillantva, mivel nem hitte, hogy akár Stefan, akár Damon elmondta volna a lánynak ezt a dolgot. Persze az is lehet, hogy ezzel akarták őt megnyugtatni, próbálta győzködni magát holott ezt igazán kizártnak tartotta és sejtette, hogy a lány valaki mástól szerezte az információt. De mégis kitől?
• Most mennem kell, találkozom Stefannal a Grillben. Te nem jössz? – érdeklődte Elena, mivel úgy vélte, akkor jobban megfigyelheti, hogy Caroline mennyit is tud. Valamint a fiatalabb Salvatore maga is ajánlotta, hogy ha lehet akkor hozza magával a lányt, mert aggódik érte.
• De, úgyis rám fér egy kis kikapcsolódás – vágta rá a szőke hajú vámpírlány szinte azon nyomban és elmosolyodott azt mutatva, hogy mennyire felvillanyozta őt ez a lehetőség. Holott csak szerette volna a hasonmáson tartani a szemét, hogy vajon hogyan is viselkedik a többiek közelében, ha már Damont ennyire barátságosan várja.
• Akkor menjünk – ajánlotta Elena. Akár tudod, akár nem már, nem fogod sokáig zavarni a köreinket. Erről, ha kell, akkor magam kezeskedem, gondolta közben mérgesen.

Damon az érdeklődés legcsekélyebb jele nélkül várakozott legjobb barátjára és még arra is vette a fáradságot, hogy olvasson valamit. Viszont nem talált semmit, ami az ő ízlésének való lett volna. Azonban szerencsére nem kellet sok időt egyedül töltenie, mert megérkezett a várt személy.

• Damon? Te meg mit akarsz? – pillantott kissé dühösen a vámpírra a munkából hazatérő történelem tanár.
• Arra gondoltam, hogy te még én elfogyaszthatnánk ezt a több mint száz éves whiskyt – emelte fel az üveget könnyedén, mintegy jó szándéka jeléül.
• Kösz, megvagyok nélküle – hárította Ric, aki nem felejtette el, hogy állítólagos legjobb barátja volt szíves megölni őt és egyébként tisztában volt vele, hogy mostanában kissé túlságosan is sokszor és sokat nézett annak a bizonyos pohárnak a fenekére.
• Ne már haver, ez az egyik legjobb évjárat – lóbálta meg az üveget a történelemtanár orra előtt, mintegy rábeszélésképpen.
• Szerinted ezzel minden rendben lesz? – húzta el a száját Ric, aki tisztában volt vele, hogy mire megy ki a játék.
• Természetesen. Iszunk pár pohárral és utána, ha szeretnél, akár segíthetsz is nekem a tanács tagjainak meggyilkolásával kapcsolatos ügyben – válaszolta Damon.
• Szerintem meg nem, mivel még mindig mérges vagyok rád – vágta rá a történelem tanár mérgesen.
• Miért? – adta a tudatlant a vámpír.
• Szerinted mégis miért? – kiáltott rá az idősebb Salvatore-ra Ric erőteljesen, aki nem akart elállni az útjából és nyilván egyáltalán nem állt szándékában bocsánatot kérni azért, amit vele tett. - Képes voltál megölni! – ordított fel, mivel nem bírta magában tartani ez miatti megbántottságát. Tudta, hogy soha sem kellett volna egy vámpírral cimborálnia különösen azzal nem, aki vámpírrá tette az ő szeretett feleségét. Aki ennek köszönhetően egy valóságos ribanc lett és végül Klaus egyik áldozataként végezte, azért, hogy a hibrid így üzenjen Elenának arról, hogy tud róla.
• Feltámadtál! – védekezte a vámpír saját véleménye szerint nagyon is meggyőzően és felelőséget hárítóan.
• De, te akkor is megöltél! – állította saját igazát a történelem tanár.
• Ha azt mondom, hogy eredetileg nem te lettél volna a célpont jobban fogod érezni magad? – húzta fel a szemöldökét Damon.
• Nem! – felelte Ric idegesen. – De tudod mit? Menj szépen és inkább foglalkozz a dolgoddal, mivel a barátságunkat sikeresen tönkrevágtad, vagyis törted, hogy pontos legyek – tette hozzá indulatosan aztán felvágtatott a szobájába.
• Most miért vagy ennyire érzékeny? – szólt utána az idősebb Salvatore sértetten, mivel véleménye szerint igazán mindent megtett annak érdekében, hogy Ric és ő újra legjobb barátok legyenek. Éppen csak szóban nem kért bocsánatot, de a történelem tanár igazán tudhatná, hogy ő nem az a fajta személy, aki ilyesmit tesz. Akkor sem, ha rákényszerítik őt. Így aztán a vámpír sarkon fordulva vágtatott ki a Gilbert házból. És meg sem állt a Mystic Grillig, mivel úgy érezte most igazán ráférne egy ital, vagy akár több is. Közben útravaló gyanánt a kezében tartott üveg tartalmát tűntette el. Pedig legszívesebben betörte volna vele Ric fejét, hátha észhez tér és felfogja végre azt, hogy rohadtul sajnálja a történteket, de már igazán nem tud tenni ellene semmit sem tenni és ezért aztán értékelné, ha véleménye szerint tőle nagyon is sokat számító bocsánatkérő gesztusait nem tipornák ennyire a sárba.

Damon ebben a zaklatott lelki állapotban valósággal berontott a Mystic Grillbe és levágta magát a szokásos helyére. Aztán mikor vetett egy oldalpillantást a mellette lévő üres székre csak még idegesebb lett.

• Matt a szokásosat, de sürgesd meg magad – mordult rá az idősebb Salvatore a szőke hajú csapos fiúra.
• Tudod, nem halálnál bele, ha egy kicsivel kedvesebben kérnél meg erre – mormolta Matt vérig sértetten, de már adta is a kért italt.
• Te viszont garantáltan bele fogsz halni abba, ha még sokáig húzod az idegeimet, de az a te nagyon is nagy szerencséd, hogy nehéz dolog mosogató fiút találni, aki mindent elvállal úgy, hogy még betegbiztosítása sincsen – pillantott dühösen a pultos fiúra. Matt erre nem válaszolta semmit, főleg, mert tudta, hogy nem ajánlatos a vámpírhoz szólni, mert az nagyközönség előtt kitekeri a nyakát és a szeme se fog rebbeni közben. Így aztán elment, hogy felvegye Elena, Caroline és Stefan rendelését. Akik az egyik boxban ülve beszélgettek és természetesen felfigyeltek az ő aprócska vitájukra is. Caroline nagyon is szeretett volna segíteni Matt-nek, de legjobb barátja visszahúzta őt és megkérte rá, hogy ne tegye, mert azzal csak még több olajat öntenének Damon láthatóan egyébként sem igazán rózsás hangulatára. A szőke hajú vámpírlány pedig egy sóhajtással jelezte, hogy bár nem tetszik neki, de attól még nem fog jelenetet rendezni. Főleg nem nagyközönség előtt, akikre egyébként sem tartozott az ő vámpír gondjuk-bajuk. Stefan ugyanis ismerte már annyira bátyját, hogy tudja elég egy rosszul megjegyzett vagy akár hangsúlyozott szó, és akkor már jöhet is a hullatakarítás. Azt kívánta magában, hogy egykori legjobb barátnője, Lexi bárcsak itt lenne és akkor talán együttes erővel tudnának segíteni Damonnek. Viszont Lexi nem volt itt mivel Damon megölte és a fiatalabb Salvatore tisztában volt azzal, hogy ő egymaga nem tud semmit sem tenni. Főleg annak a tekintetében, hogy Damon nem igazán fogadott el tőle segítséget, mert úgy vélte, hogy az ilyen brutális gyilkosságok megkísértenék őt és újra visszatérne a ripperkedéshez széttépet és aztán precíz bűntudattal ismét összerakott hullákat hagyva maga után. Elena nem is igazán figyelt a többiekre, főleg mivel már nagyon elege volt a társaságukból, viszont tudta, hogy továbbra is úgy kell tenni, mintha az ártatlan megvédeni való kislány lenne. De most nem ez volt, ami a legjobban zavarta, hanem, hogy Caroline láthatóan tényleg gyanút fogott vele kapcsolatban, és a hasonmás tudta, hogy a szőke vámpírlányt lehetőleg minél előbb ki kell zárnia a képből, mielőtt még elárulná másoknak is, hogy ő valamire készül és ezzel csak még több gondot okozna. Damon elégedetten konstatálta, hogy a pultos fiú már nem próbálja még jobban felidegesíteni őt. Tehát sötét elégtétellel kortyolt bele a whiskyébe. Annak ellenére, hogy Ric végül nem tartott vele úgy vélte, hogy akár még jól is elsülhet az este további része. Legalábbis nagyon szerette volna ezt hinni. Így háttal a pultra könyökölve szemrevételezte a „kínálatot”, ami nem igazán nyerte el a tetszését és már éppen ráfanyalodott volna öccséék egyik csinos, bár buta osztálytársára, hogy aztán kiszívhassa a vérét és megölhesse, akkor lépet be egy új vendég a Grillbe. Egy olyan, aki még soha nem látott itt ezelőtt. Középhosszú szőke hajú lány volt, kék szemekkel farmerban, igazán csinos rózsaszín pólóban és egy fehér boleró felsőben. Úgy nézett ki, mint egy tökéletes társaság a mai borzalmas nap befejezéseként és plusznak számítóan értelmesnek is látszott. Üdv közöttük, nemsokára részed lesz egy Damon Salvatore-féle Mystic Fallsi üdvözletben, ami garantáltan elnyeri majd a tetszésedet és aztán búcsút mondhatsz mindennek, gondolta az idősebb Salvatore, amikor a lány a pultot becélozva leült mellé.

Melody a Mystic Grill nevű kocsmába besétálva először is futó pillantással szemre vételezte a bent lévőket. Nem volt nehéz kiszúrnia Stefan Salvatore, Elena Gilbert és Caroline Forbes trióját. Viszont ő inkább a pulthoz ment, ahol Damon Salvatore tartózkodott. Egyrészt, mert ő szimpatikusabbnak nézett ki, mint szomorú ábrázatú öccse, egy gyermek ártatlanságát is megirigylően pislogó hasonmás, valamint a szőke hajú vámpírlány, aki lelkesedésével igazán felemelő társaság lehetett. Persze a lelkesedés, mintha most egy kicsit kényszeres lenne, gondolta a lány eltöprengve, de lehet, hogy tévedek, mivel Klaus nagyon is részletes elbeszélése ellenére most találkozom velük először személyesen.

• Két dupla whiskyt kérnék – kérte a pultos fiútól. Akit látva felrémlett előtte az, amikor Klaus az első találkozásuk kor a következőket mondta: „…nálunk olyan együgyű a csapos, hogy csak az ilyen egyszerű parancsokból ért, bár abból se nagyon.” Először úgy vélte, hogy férje túloz, de amikor meg kellet ismételni a rendelését rájött, hogy tévedett és az ős nemhogy nem túlzott, hanem teljesen igaza volt.
• Kettő? Korai még az este – vigyorgott rá Melody-ra Damon féloldalasan a lány felé fordulva.
• Az egyik a férjemé lesz – mutatta fel jobb kezét Melody. Kissé valóban furcsa volt ezt mondani, de ha egyszer ez az igazság, akkor miért is mondjon mást?
• Ilyen fiatalon férjnél vagy? – érdeklődte az idősebb Salvatore.
• Miért ne? Az élet rövid, vagy adott esetben hosszú. Kinek hogy – vont vállat a lány egy elejtett célzással és belekortyolt az italába, mivel Klaus állítása szerint a Mystic Fallsi polgármester, vagyis Carol Lockwood aggódása odáig terjedt, hogy már csak verbénázott italokat lehetett kapni. És tényleg van benne verbéna, ez több mint egészséges óvatosság, bár ennyi vámpírral a városban nyilván minden okuk megvan erre, gondolta Melody enyhén megcsóválva a fejét.
• És a tiéd hosszú? – kíváncsiskodott Damon megértve az ismeretlen lány vámpírokra tett célzását.
• Ahogy alakulni fog. Tökéletes halhatatlanság egyébként sincsen, kivéve… – felelte Melody és válasz helyett egy hajtásra megitta az italát.
• Kivéve? – várta a választ az idősebb Salvatore. Valamint Stefan és Caroline is feléjük pillantottak olykor-olykor azon filozofálva magukban, hogy vajon egy új ellenséget köszönhetne e majd vagy egy erre tévedő túl sokat tudó személyt. Persze ők mindkét esetett igazán nehezményezték volna, de úgy vélték vannak ennyi erőfölényben, hogyha a lány egymaga van, akkor elintézzék. De eszükbe jutott a lány megjegyzése miszerint házas, szóval arra is ki kellet terjednie a gondolataiknak, hogy vajon a férjnek milyen szándékai vannak. Természetesen nem tudhatták, hogy a férj nem más, mint Klaus Mikaelsson, aki továbbra is igencsak haragszik rájuk azért, mert feltámasztották Esther-t és ehhez mérten bosszút akar állni rajtuk. De legnagyobb szerencséjükre ez most a hibrid napirendjén csak másodlagos volt, mivel az első helyet Esther elfogása és mihamarabbi kiiktatása jelentette.
• A köntörfalazás unalmas – vigyorodott el Melody.
• Mit akarsz itt? – ragadta meg a vámpír a lány karját, akinek szeme se rebbent.
• A férjem szeretett volna visszatérni ide, mert ez az otthona – válaszolta Melody, a szeme sarkából észrevéve, hogy az érintett a leghatásosabb időpontban lépett be a helységbe. Damonnek még ideje sem volt azon töprengeni, hogy ki lehet a csoda módon hazatérő személy, mert az nagyon is ismerős hangon megszólította őt.
• Damon megtennéd nekem az a szívességet, hogy elengeded a feleségem karját? – tette rá a saját kezét az idősebb Salvatore-ra Klaus és ellentmondást nem tűrően megszorította azt.
• A feleséged? – kérdezte Damon erősen meghökkenten és ebben a pillanatban még a fájdalmat sem igazán érzékelte. Caroline és Stefan ezzel egy időben egymásra néztek és a végtelen döbbenetet kívül mást nem is tudtak leolvasni a másik arcáról. Elena türelmetlenül fordult a pult felé, de nem látott semmi érdekeset azon, kívül, hogy Klaus visszatért és nyilván vele jött a lány is, aki minden valószínűség szerint az egyik újabb hibridje.
• A meghívóitokat inkább mellőztem, mivel így is többet látlak titeket, mint, ahogy az szükségesnek érzem – húzta el a száját az ős és közben átkarolta Melody derekát, aki nagyon is derűsen vigyorgott fel a férjére. Klaus is nagyon jól mulatott a döbbenten hitetlenkedő arcokon. A felesége terve bevált és az ő elképzelései is sikeresek voltak. Mi ez ha nem remek kompromisszum?