4. fejezet

Klaus ajánlata

„Az életben csak olyankor izgulunk és mérgelődünk egy ajánlaton, ha ellenkezésünkben nem érezzük magunkat egész biztos talajon, és végül nagyon is kísértésbe jövünk, hogy a tervet magunkévá tegyük.” Thomas Mann

Melody álmosan a másik oldalára szeretett volna fordulni, amikor valami nagyon oda illő dolgot fedezett fel. Igazából több dologról is szó volt. Először is, valaki nagyon is szorosan simult hozzá hátulról – úgy, hogy egyik kezével az ő derekát ölelte át a másikkal meg a kezeiket kulcsolta össze pontosan az ő mellei alatt, valamint a lábai is szinte satuba fogták az övéit -, ez pedig már eleve zavarba ejtő lett volna, hát még akkor, amikor megérezte, hogy sem rajta, sem pedig vendégén nincsen semmilyen ruhadarab. Oké, most vagy életem legérdekesebb fantáziaképét élem meg túlságosan élethűen vagy ez a valóság és én tegnap lefeküdtem Klausszal, gondolta Melody feszületen, ugyanis egyértelműen a szőke hajú férfi volt a hozzá simuló meztelen illető. A lány a fejét megrohamozó képeket gyorsan kizárta, mivel ebben a testhelyzetben igazán nem akarta felidézni a tegnap, pontosabban a ma kora reggel történeteket. Így aztán óvatosan ügyelve minden mozdulatára lefejtette magáról Klaust. Ez a feladat persze eltartott egy ideig, mivel a férfi láthatóan nagyon nem akarta őt elengedni. Aztán végül a lánynak mégis sikerült kiszabadulnia és azzal a lendülettel valósággal bevetette magát a fürdőszobájába. A hibrid szórakozottan hunyorogva nézett a becsukó ajtóra. Természetesen egyből felébredt arra, hogy a karajiban fekvő lány megmozdult és pár perc magával való mulatság után megkegyelmezett neki és elengedte. Ugyanis úgy vélte, hogy hagy Melodynak pár percet arra, hogy megeméssze a történeket, aztán pedig a kellő pillanatban utána megy és előáll az ajánlatával. Persze azért remélte, hogy előtte még megejtenek egy újabb együtt létet, ami nagyon is kedvére való volt. Melody közben beállt a zuhany alá és folyatta magára a vizet. Ezzel egy időben pedig szabadjára engedte eddig visszafojtott gondolatait.

Korábban Melody lakásának ajtaja előtt…

Melody és Klaus hevesen csókolóztak a lány lakása előtt. Aztán a hibrid a lány zsebébe nyúlva elővette annak kulcsait és kinyitotta az ajtót, hogy kényelmesebb körülmények között tudják folytatni azt, amit elkezdtek. Mivel úgy vélte terve elővezetése érdekében jobb az ilyesféle közeledés, ami ráadásnak még neki is plusz hasznot hoz. Klaus a lány combjai alá nyúlt és felemelte őt, arra ösztökélve Melody-t, hogy fonja át a derekát a lábaival, aki megtette ezt. A hibrid így könnyedén bevitte őt a lakásba és az ajtót a lábával becsukva tért át a lány nyakának csókolgatására. Melody egyszerűen nem tudott megálljt parancsolni Klausnak. Az ajtó előtti csókba egyszerűen mindene beleremegett és akarta a férfit. Az sem érdekelte, hogy ezután minek is fogják nézni ezen tette miatt.

• Nem hinném, hogy… - szólalt meg Melody, józan racionális gondolkodásra képes énjének utolsó morzsája halkan. Ami nem volt túl meggyőző tekintettel arra, hogy a hangja inkább volt buzdító, mint lebeszélő, ráadásul közben szorosan a hibridhez simult.
• Shh… - súgta Klaus a lány ajkaihoz hajolva és, hogy elűzze annak éppen csak felmerülő kételkedését ismét megcsókolta, Melody pedig viszonozta azt. A csókjuk nem igazán volt finomnak nevezhető, mégis mindkettőjükben türelmetlenül feléledt a várakozással vegyített vágyakozás. A hibrid ezután lassan kezdte elveszíteni az önuralmát és még többet akart. Akarta a lányt, ezért aztán az ebben a pillanatban véleménye szerint alkalmasnak tűnő bútorra, vagyis a kanapéra döntötte a hozzá simulót. Folytatta Melody testének felfedezését. Elképzelni sem tudta eddig, hogy ennyire akarni fogja őt, de valamilyen oknál fogva így volt. Ezért aztán megszabadította a lányt a ruháitól, először a pólójától, ami egyre jobban zavarta őt tekintve, hogy tovább akarta csókolni a lány testét és a zavaró ruhadarab megakadályozta ebben. Heves és nyilvánvalóan nyomot hagyó csókokat és apró harapásokat ejtett szinte mindenhol. Aztán kikapcsolta a fekete csipke melltartót is és ráhajolt az immár szabaddá váló keblekre. És még az egyiket a szájával kényeztette a másikat a kezével cirógatta. Melody egyszerűen nem volt ura a saját tetteinek. Eszét vesztve markolt bele Klaus szőke hajába és már csak azt akarta, hogy soha ne hagyja abba, amit csinál. A férfi pedig nem hagyta abba. Ajkaival bebarangolt a lány egész felsőtestét, ügyelve rá, hogy egy kicsit részt sem hagyjon ki.
• Klaus – nyögte a lány élvezetesen hátravetve a fejét. Hosszú szőke haja a kanapé puha karfáján terült szét és általában dacosan villogó kék szemei teljesen ködösek voltak a vágytól. A hibrid ezt látva, valamint a nevét hallva, végképp elvesztette a maradék türelmét is. Így aztán gyorsan megszabadult a többi nagyon is zavaró ruhadarabjuktól és egy határozott mozdulattal a lányba hatolt. Melody, bár nem adott ki hangot attól még fájdalma miatt a körmei a férfi izmos hátába vájta.
• Te még nem? – kérdezte Klaus meglehetősen döbbenten, sőt mi több hitetlenkedve. Mivel nem hitte volna, hogy a karjaiban lévő nagyon is csinos szőke hajú egyén még nem volt senkivel előtte.
• Tudod, bármennyire is meglepő nem – vágta rá a lány sértetten.
• Szólhattál volna – dohogta a hibrid és igyekezett, hogy azért mozdulatlan maradjon, ami nagyon nehezére esett ebben a helyzetben.
• Igen, minden engem vadul magához rántó pasinak, aki egyből ellentmondást nem tűrően rám veti magát elárulom, hogy bocsi, de még nem voltam ezelőtt senkivel – ironizálta Melody érdeklődve cirógatva a Klaus vállán lévő tetoválást. – Vagy valami problémád van ezzel? – érdeklődte összeszorítva a száját és a karjai is megfeszültek.
• Nincsen – válaszolta a hibrid morcosan. Talán így jobb lesz, jobban fog kötődni hozzám, vagy ha nem is, de legalább ezért biztosan megfogja fontolni az ajánlatomat, ami egyébként is visszautasíthatatlan, gondolta közben az ős.
• Akkor? – ösztökélte őt a lány gúnyosan.
• Fájni fog, de idővel persze jobb lesz – figyelmeztette a lányt. Tekintve, hogy nem tudta, hogy mennyire fogja elveszíteni a fejét, de az eddig tapasztaltak alapján nagyon és ezért szükségesnek tartotta ezt közölni. Mivel ennyi becsület volt benne, bárki bármit gondoljon is róla ennek kapcsán.
• Hidd le, hogy rosszabbat is kibírtam már – válaszolta a lány csöndesen és továbbra is a tetoválással volt elfoglalva. Klaus elhitte és érezte is a lány hátán lévő vékony nyilván nem is igazán látszó apró heget, aminek a nyomát a hibrid övre tippelte.
• Elhiszem – mondta végül Klaus és mozogni kezdett. Melody tényleg jól viselte a fájdalmat, főleg mivel az idővel csillapodott és más vette át a helyét. A lány úgy érezte, hogy menten lángra kap és még többet akart. A hibrid pedig megértette a ki nem mondott kérést és megadta neki, főleg mivel ő maga is erre vágyott. Melody nem tudta volna magába fojtani a boldogság sikolyait, de Klaus erőteljesen tapasztotta ajakit ismét a lány ajkaira. Bár szívesen hallgatta volna őt nem akarta, hogy a tapintatlan szomszédok netán felesleges kopogtatással megzavarják őket. Aztán Melody-n eddig soha nem érzett hullám söpört végig, ami magával ragadta őt és vele együtt Klaust is. Klaus kimerülten, de nagyon is elégedetten ráomlott a lányra és annak mellei közé fúrta az arcát. Tetszett neki a lány levendula illata, ami most összekeveredett a sajátjával. Melody-t ez egyáltalán nem zavarta, főleg mivel ebben a pillanatban azt sem bánta volna, ha nem mozdulnak többet.

Jelen

Melody egyszerűen nem akarta elhinni, a tegnap történteket, mert ez - mások teljesen indokolatlan véleménye ellenére - tényleg nem vallott rá.

• Tényleg képes voltam lefeküdni valakivel, aki alig ismerek – döntötte a homlokát a hideg csempének. Holott legszívesebben beleverte volna azt, vagy talán inkább Klausét. Igen, az talán megnyugtatna, gondolta elmerengve. Főleg, mivel volt egy része – egy nagyon is befolyásos része – amelyik elégedet volt a férfival történtek kapcsán.
• Kétszer is, hogy pontosak legyünk – dünnyögte Klaus a lány vállába, aki hátulról szorosan a vékony testhez simult. Célozva ezzel arra, hogy utána az ágyban is töltöttek még egy kis időt.
• Miért tetted ezt– kérdezte a lány a hibrid felé fordulva. Aki nem ellenkezett ez ellen.
• Úgy érted tettük igaz? Mert tudod, ehhez ketten kellenek – jelentette ki Klaus önelégülten elvigyorodva.
• Válaszolj – tromfolt le Melody nagyon is mérgesen a hibridet. De ő valahogy mindig mérges volt a férfi, már a megismerkedésük kezdete óta, pedig még most is alig ismerik egymást.
• Felnőtt emberek vagyunk. Szerinted, kell ennél több? – simította végig a lány gerince mentén célzatosan, amibe a karjai között lévő test egyértelműen beleremegetett. Melody ezért aztán tudta, hogy felesleges lenne tiltakozni ez ellen tekintve, hogy a saját test újfent vágyott arra, hogy megismételjék azt, amit tettek. Mégis sértette őt, hogy a férfi ennyire könnyen átlátott rajta. Mivel nem szerette, ha mások megismerték őt. – De látod, még a karkötődet is rajtad hagytam, hogy biztosítsalak arról, hogy szabad akaratodból voltál velem – jegyezte meg a hibrid egy gunyoros oldalpillantást vetve a lány egyik csuklóján lévő ékszerre, amiben verbéna volt.
• Te? – kérdezte Melody elfúlóan. Nos, erre aztán tényleg nem gondolt volna, hogy a férfi egy vámpír. Valamint ezzel együtt felmerült benne egy nagyon is valószínű lehetőség arra vonatkozóan, hogy ki is lehetett a gyilkos a kocsma mellet történt ügy kapcsán.
• Meglepődtél? Ki volt az, aki beavatott a vámpírok titkába és még ezt sem árulta el neked, hogy én ki vagyok? – kérdezte Klaus érdeklődve és továbbra cirógatta a lány testét.
• Már meghalt – válaszolta a lány kissé elfúlóan, mivel nem szeretett erről beszélni.
• Oh, előfordul – rántotta meg a vállát a hibrid könnyedén. Aztán megcsókolta Melody-t, aki bármennyire is akart egyszerűen nem tudott tiltakozni. Mert belül nagyon is jólesett neki, hogy valaki úgymond törődik és foglalkozik vele és ehhez kapcsolódóan érdekli mi történik körülötte régen és most is. Klaus nem tétovázott sokat és ismét magáévá tette a lányt. Aztán kielégülve neki döntötte Melody-t a csempének, annak a nyakra hajolt és megharapta, továbbra sem húzódva ki annak testéből. A lány erősen a szőke tincsekbe markolt, de egyébként nem tiltakozott ez ellen, mivel tudta, hogy teljesen felesleges lenne. Tekintettel a küzdelem nagyon is kiegyenlítetlen mivoltára. Aztán Klaus mikor úgy gondolta, hogy elég vért ivott felemelte a fejét és a lányra nézett, kíváncsian várva annak reakcióját. Aki pár pillanatig tanulmányozta a hibrid átváltozott arcát, sárga szemei és a vérétől vöröslő ajkakat és még ennek ellenére sem futott volna világát, főleg, mivel látott már vámpír. Na jó az elismerte, hogy Klaus egyértelműen más kategóriába tartozik.
• A szemed másmilyen – jelentette ki végül Melody tényközlően. Tudta, hogy a férfi akár ebben a pillanatban is megölné őt, de sejtette azt, hogy mégsem fogja meg tenni. Nem tudta, miből is véli így, mégis hit ebben, főleg mivel az ellenkezője sem érdekelte volna úgy igazán nagyon.
• Én hibrid vagyok drágám, nem vámpír – jegyezte meg Klaus gúnyosan.
• Nekem vagy egy hibridről meséltek – harapott az ajkába a lány. Erre aztán már végleg nem gondolt. Pedig általában nagyon is jó és gyorsan működő következtető képessége volt, ami most valahogy cserbenhagyta és a legnyilvánvalóbb dologra sem jött rá. Ami nem volt más, minthogy Klaus, nem más, mint Niklaus, az ősi hibrid. Minkét barátja óva intette őt a férfitől. Tekintve, hogy az kíméleten, temperamentumos és kiszámíthatatlan is. Ezek pedig nem igazán voltak jó kombinációk.
• Szóval többen voltak – hümmögte Klaus tűnődve. Kíváncsi lett volna, hogy kik is voltak azok, akik elmondták a lánynak a vámpírok titkát. Főleg, mivelhogy láthatóan nagy benyomást tettek rá mindketten. – Egyébként igen, a nevem Niklaus, a legősibb vámpír vagyok a Földön, aki ráadásnak vérfarkas is. De már nem csak én vagyok az egyedüli ugyanis tudok hozzám hasonlóakat teremteni – tette hozzá a rend kedvéért.
• Niklaus – mormolta a lány annak zöld szemeibe nézve. Döbbenetes volt a számára, hogy a szőke hajú férfi, akivel lefeküdt egy ezer éves hibrid. Bár az egyik barátja korban majdnem azonos volt vele.
• Ne hívj így! Mondtam, hogy hívj Klausnak, vagy Niknek, de a teljes nevemet ne használd – morrant fel a hibrid mérgesen elhúzódva.
• Jó – válaszolta a lány meghökkenve, holott ő nem volt az a helyeselő és belegyező fajta, de ez a reakció most meglepte, főleg, mivel nem értette annak okát. Vajon miért nem szereti a teljes nevét? Aztán a következő pillanatban már csak azt vette észre, hogy Klaus megharapja a saját karját és aztán az ő szájához emelte azt kényszerítve rá, hogy lenyelje a vérét.
• Ezt meg miért kellet? – kiáltott rá a férfire dühösen és gyorsan megtörölte a száját. De tudta, hogy a vér már a szervezetébe került.
• Gyorsabban meggyógyultál tőle – vont vállat a férfi a lány vállára mutatva, ami teljesen harapásmentes volt.
• Megerőltető lett volna, ha szólsz előtte? – kérdezte a lány továbbra is dühösen. Oké, tudta, hogy nagyon nagydolog lenne, ha elvárna egy francos bocsánatkérést emiatt. Mert tényleg nem is maga a harapás, hanem ez volt az, ami jobban felzaklatta őt.
• Öltözz fel, ugyanis megbeszélünk valamit – jelentette ki Klaus komolyan, ellentmondást nem tűrően nem hagyva választási lehetőséget. A kérdőre vonást teljesen és tökéletesen elengedte a füle mellett, mivel szerény véleménye szerint ezt igazán nem kellene megindokolnia – amit egyébként sem csinált sűrűn- és éppen ez okból nem is fogja. Közben kifelé vette az irányt arra sem véve fáradságot, hogy magára kapjon egy törülközőt vagy valami mást.
• Mondtam már neked, hogy ne parancsolgass nekem! Hallod?! – kiáltott utána Melody bosszúsan. Választ azonban nem kapott csak egy ajtócsukódást. Ami miatt legszívesebben hozzávágott volna valamit a férfihez. De valami belső késztetés megakadályozta, hogy ezt tegye, főleg mivel ez nyilván félért volna egy öngyilkossági kísérlettel. Valamint tudat alatt nagyon is kíváncsi volt arra, hogy mit is akarhat vele megbeszélni a férfi, aki a kiderültek alapján nem mást, hogy a legidősebb vámpír.

Klaus addig is igazán nem zavartatta magát és továbbra sem vette a fáradságot arra, hogy felvegyen magára valamit. Még a lányra várt elővette a kanapé mellé dobot nadrágja zsebébe süllyesztett lenémított telefonját. Hátha kapott valami életbevágóan fontos információt, ami idáig azért kibírta nélküle. Közben otthonosan leheveredet a kényelmes bútorra, és nem tudta megállni diadalmas vigyorgás nélkül azt a pillanatot, amikor észrevette a lány és a saját ruháit egymás hegyén-hátán heverni.

• Nagyon sürgős lehet – húzta fel a szemöldökét, amikor meglátta, hogy Elijah kereste őt. Nem is egyszer, hanem sokszor. Szokatlan módon nagyon sokszor. A hibrid lusta mozdulatokkal benyomta a hívás gombot és szem forgatva várta, hogy legidősebb öccse felvegye és elárulja neki, hogy mi is az, ami ennyire nem tűr halasztást. – Láttam, hogy kerestél – szólt bele a telefonba lényegre törően, amint a hívó fél felvette azt.
• Igen, így volt – válaszolta Elijah. Ebben a helyzetben kissé aggódott testvére miatt, viszont tudta, hogyha történt volna vele valamilyen nagyon súlyos dolog, akkor azt ő és a többi testvérük is érezte volna. Melody közben kiment a fürdőből és fel is öltözött, aztán pedig a konyhába ment reggelizni. Ugyanis ő egyáltalán nem akart meztelenül sétálni a lakásában és méltányolta volna, ha Klaus sem tesz így. Ha már volt olyan pofátlan, hogy az a nyilván nagyon fontos beszélgetésük helyett, mással dumáljon.
• Találtál valamit és ezért hívtál? – kérdezte Klaus türelmetlenül és a lány utána menve leereszkedett az egyik konyhaszékre. Persze érezte ő a kimondatlan kérdést testvére szavai mögött. Viszont egyáltalán nem állt szándékában az orrára kötni azt, hogy mivel is tölti az idejét. Ugyanis, ha minden jól megy, akkor nemsokára úgyis megtudja. Melody vetett egy bosszús pillantást a hibridre és igyekezett arra, hogy váll alá, vagy lehetőleg derék alá semmiképpen sem pillantson. Tekintve, hogy nagyon hülyén nézett volna ki, ha előrehajolva bámulja a férfit, mint valami csöpögős filmben. Persze elismerte, hogy a férfi azért eléggé okot adott a bámulásra. A lánynak különösen a tetoválása tetszett. Emlékezett rá, hogy amikor az ágyban voltak együtt, akkor sokszor végigrajzolta a mintát.
• Igazából én szerettem volna kérdezni tőled valamit – árulta el a nagy keresés indokát Elijah.
• Miről lenne szó? – érdeklődte Klaus mogorván. Mivel azért egy kis része remélte, hogy az ő drága diplomatikus legidősebb öcsikéje megoldotta az Esther kérdést vagy legalább azt, hogy ne legyenek többé összekötve. – Két cukorral iszom a kávét – jegyezte meg a hibrid a lányhoz címezve a szavakat, aki éppen akkor töltött magának a lefőtt italból.
• Ha veszel fel gatyát, akkor talán kapsz – válaszolta a lány cinikusan kihangsúlyozva, hogy a lehetőség ettől még nem olyan biztos. Különöse tekintettel arra, hogy a férfi már megint parancsolgatott neki és természetesen még észre sem vette. Elijah a telefon másik végén először azt hitte, hogy testvére valamilyen étteremben vagy kávézóban van a kérés miatt, de aztán a válasz kapcsán erősen meginogott, sőt mi több teljesen szertefoszlott az ebbe vetett véleménye. Valamint a válasz tartalma, de leginkább a hangneme volt az, ami mélységesen meglepte őt. Tekintve, hogy testvérének az ezer év alatt volt pár nő az életében, de tudomása szerint egyik sem – és itt ez talán majdhogynem szó szinte szerint értendő – nem szólt neki ilyen élesen vissza. Vagy, ha mégis akkor az volt élete utolsó hibája, így aztán Elijah egy beletörődő sóhajjal várta még testvére elintézi azt, aki ilyen hangnemet, mert megütni vele szemben.
• Ebben az esetben drágám kihoznád az alsónadrágomat? - kérdezte Klaus erősen megnyomva a jelzőt. Melody szúrósan nézett rá, pont, mint az első találkozásukkor. – Kérlek – tette hozzá a hibrid egy gúnyos szemforgatás kíséretében. Melody bosszús morgások kíséretében a nappaliba ment, ami természetesen Klausnak ugyan annyi, ha nem kevesebb távolságra lett volna, mint neki.

• Hallgatom a halaszthatatlanul sürgős mondandódat testvér csak közben akadt egy kis nézeteltérésem – intézte szavait a vonal végén továbbra is hallgató Elijah-hoz Klaus. Aki a kérdés és a kérlek szót hallva erősen meghökkent és az éppen az ajkához emelt csésze kávé is megállt a kezében, ugyanis az előbb hallottak fényében szinte teljesen beledermedt ebbe a mozdulatba.
• Niklaus, te most pontosan hol vagy? – érdeklődte végül Elijah. Más esettben persze soha nem tette volna fel bátyjának egy ilyen nagyon is merész kérdést, de egyszerűen a továbbra is érződő döbbenete miatt ez volt az első kérdés, ami eszébe jutott.
• Elijah, attól, hogy szükségesnek érezted ezt megkérdezni és hidd el bizonyos szempontból értékelem is az aggódásod, de ettől függetlenül nem tartozik rád, most még nem – vágta rá Klaus figyelmeztetően élesen. Melody aki, a konyhába lépett elgondolkozott azon, hogy vajon hogyan reagálna arra a szőke hajú férfi, ha hozzá vágná a kért ruhadarabot. Viszont inkább mégsem tette meg tekintve, hogy azért volt benne önfenntartási ösztön. Hanem egyszerűen csak oda sem figyelve dobta a férfi ölébe. Remélve, hogy minél előbb felveszi azt.
• Értettem – érkezett a felelet. - A kérdésem egyébiránt arra vonatkozott volna és vonatkozik még most is, hogy megtalálták e már a tanácstagok gyilkosát? – érdeklődte a fiatalabb ős áttérve egy másik témára. Nem tudta, hogy bátyja mit tervez már megint, de sejtette, hogy a későbbiek folyamán ez még fontos lehet, így aztán jó testvérhez mérten megvárta még beavatják. Meg esetleg megkérdez majd valakit, hátha kiderül valami. Csak azért, hogy megnyugodjon.
• Úgy nézek én ki, mint aki ilyesmivel üti el a nagyon is drága idejét? – kérdezte Klaus irritáltan. – Egyébként jobban örültem volna, ha engem értesítesz róla és nem az ezzel általad megbízott hibridemtől kell megtudnom – tette hozzá gúnyosan éreztetve, hogy bizony a tudomására jutott a dolog – mint ahogy az előbb utóbb várható is volt - és egyáltalán nem örül neki. Ami szintén várható volt.
• Úgy láttam jónak, ha nem közvetlenül hozzád fordulok – válaszolta Elijah tárgyilagosan.
• Elijah, ismersz már és ezért aztán tudhatnád nagyon is jól, hogy ez a hátam mögötti intézkedés sokkal inkább felidegesít, mint az, hogy megölik Mytic Falls tanácsának a tagjait, akik egyébként is csak útban vannak – vágta rá Klaus mogorván. Melody evés közben kíváncsian hallgatta a hibrid telefonbeszélgetését. Ugyanis az ilyen gyilkosságok mindig is felkeltették az érdeklődését. Bár azt nem tudta, hogy Mystic Fallsnak mégis milyen tanács van, mégis érdekesen hangzott az ügy. – De tudod mit? Ha ennyire érdekel az ügy, akkor hívd fel Damon Salvatore-t. Ugyanis a seriff mellett szükségesnek érzi, hogy ő maga is nyomozzon. Sőt mi több még hozzám is átjött segítséget kérni – tanácsolta a hibrid.
• Értem, akkor majd felhívom őt – mondta Elijah kimérten.
• Arról az idióta Finnről tudsz valamit? – kérdezte Klaus. Hátha előrébb jutna ez által ahhoz, hogy ismét koporsóba tegye Esther-t, és ha még sokáig makacskodik és bujkál, akkor Finnt is. Ha már kilencszáz év nem volt neki elég arra, hogy megtanulja a leckét. Aminek az volt a tanulsága, hogy ne mondjon ellent neki.
• Nem, sem róla, sem pedig Esther-ről nincsen semmilyen információm. Mindenestre most bejárom azokat a boszorkányok szempontjából főbb helyeket, ahol akár el is rejtőzködhettek – vázolta a fiatalabb ős azt, hogy pontosan mit is tesz éppen.
• Finn előkerítésnek akad azért jobb módja is – jegyezte meg Klaus, tudva, hogy öccse megérti a célzást.
• Igen, tudom. Ő hozzá is elfogok menni – válaszolta Elijah Sage-re testvérük régi szerelmére utalva. Ugyanis mind Elijah, mint Klaus úgy vélte, hogyha valaki hát Sage az, aki rá tudja beszélni az örökké valóságra Finnt annak érdekében, hogy semmiképpen ne dobja el az életét csak azért, mert Esther azt mondja, hogy ez jó dolog. Főleg, mivel akkor ők is vele tartanának, amitől ők köszönték szépen, de nagyon nem kértek.
• Helyes. Remélem, nem kell külön kihangsúlyoznom azt, hogyha találsz valamit, akkor értesíts róla. Engem és határozottan nem mást – jegyezte meg a hibrid, mégis hangsúlyosan. Tekintve, hogy lassan már úgy érezte mindenkinek a szájába kell rágnia azt, hogy mit is vár el, hogy az amit akar valóban megvalósuljon és lehetőleg még jól is sikerüljön. Néha határozottan úgy érezte, hogy túl sokat kér, ha ilyesmi megvalósulását reméli.
• Természetesen nem szükséges – mondta Elijah diplomatikusan.
• Ezt örömmel hallom. Viszont most fontosabb elfoglaltságom is akad, úgyhogy viszlát – mondta Klaus és letette a telefont. Elijah elgondolkozva kortyolt bele a kávéjába. Igazán nem tudta, hogy testvére vajon kivel is van éppen. Viszont azt, hogy mit is fognak tenni, azt el tudta képzelni. Kíváncsi volt arra, hogy ki is lehet a lány, de mint ahogy Klaus említette, meg fogja tudni. Vagy így, vagy úgy.
• Érdekes – mormolta saját maga elé. Aztán megrázta a fejét, és inkább felhívta Damon Salvatore-t, hogy Klaus helyett a vámpírnál tudakozódjon a Mystic Fallsi helyzetet illetően.

Klaus szem forgatva magára vette az ölébe dobott gatyát. Aztán pedig ismét leült a székre, majd belekortyolt a lány által elé készített kávéba. Melody a hibriddel ellentétben inkább a reggelijének szentelte minden figyelmét. Továbbra is meglehetősen meg volt hökkenve a miatt, hogy a tegnapi este, vagyis inkább kora hajnalban képes volt lefeküdni Klausszal. Főleg mivel mások véleményre ellenére ez tényleg nem volt jellemző rá. Nem mintha valamilyen fogadalmat tett volna. Egyszerűen csak nem igazán talált olyat, aki vágyat ébresztett volna benne. Vetett egy lopott pillantást a vele szemben helyet foglaló szőke hajú férfira. Klaus tényleg okot adott arra, hogy vágyat érezzen iránta, akkor is, ha a jelleme, néha eléggé mogorva és hangulatingadozó volt. Mindenesetre úgy vélte, hogy igazán fantasztikusra sikeredett az, ami köztük történt, mármint fizikálisan. Egyértelműen nem érzett még semmit, legalábbis semmi olyat, ami komoly és számára igencsak aggasztó lett volna.

• Én is élveztem – szólalt meg a hibrid és ismét nem tudta megállni, hogy visszafojtsa az ajkaira kúszó diadalmasan vigyort.
• Hogy? – pillantott fel Melody csodálkozva.
• Kettőnkre gondoltál és én csak elmondtam a véleményem ezzel kapcsolatban – vont vállat Klaus.
• Ezt mégis miből gondolod? – ráncolta össze a homlokát a lány sértetten tagadva az állítást.
• Már meg bocsáss, drágám, de teljesen nyilvánvaló. Először is az, hogy bár nagyon jól tagadod, attól még látom rajtad, viszont ezt írjuk a korom számlájára tekintve, hogy volt elég időm arra, hogy ilyen jó megfigyelő legyek. Másodszor amikor elgondolkoztál, akkor halványan elpirultál, de ez a kérdésed volt az, ami a legjobban meggyőzött – válaszolta meg a kérdést a hibrid továbbra is vigyorogva nem titkolva mennyire jól mulat a dolgon.
• Megtennéd, hogy legalább nem vigyorogsz? – dohogta a lány kissé morcosan.
• Nem, nem tenném – válaszolta Klaus, de a tekintette komollyá vált, bár a szemeit nem igazán érte el a vidámság. Sem most, sem korábban.
• Tudod, az előbbi harapás dolog még mindig idegesít – közölte Melody csakhogy a hibrid tisztában legyen azzal, hogy nagyon nem értékelte azt. Az előtte köztük történteket, valamint a még előtte lévőeket inkább nem érintette, tekintve, hogy az tényleg ostobaság lett volna felvetni és tagadni. Mert Klausnak ebben tényleg igaza volt.
• Nos, majd megszokod – rántotta meg a vállt az ős.
• Miről beszélsz? – hökkent meg a lány.
• Nem lennék nyilvánvaló? Nem szeretek osztozkodni – fúrta tekintetét Melody kék szemeibe Klaus, hogy nyilvánvaló legyen az mire is célzott az előbb.
• Te meg mégis miről beszélsz? – állt fel a lány felháborodottan megismételve a kérdést. Klaus elé suhanva megragadta a derekát.
• Szerintem elég nyilvánvaló volt, hogy miről beszélek – mondta az ős szorosabbra fogva a karjait a lány körül.
• Engedj el, hallod?! Engedj el! – szólt rá a hibridre és ugyanis bárhogy is próbálta eltolni magától a férfit nem sikerült. Nem mintha azt hitte volna, hogy van esélye vele szemben, de más dolog sejteni és más dolog ténylegesen tudni.
• Érdekelne, hogyan is ismertél meg egy vámpírt, vagy akár többet, mert gondolom azok voltak, az egyikük minimum. Talán te magad is egy akartál lenni közülünk? Eltaláltam igaz? – pillantott az egyre mérgesebb kék szemekbe és egyáltalán nem állt szándékában elengedni őt, mert tudni akarta a választ.
• Már nem akarok vámpír lenni, mert nem old meg semmit – mondta Melody kereken, továbbra is idegesen kapálózva.
• Kitalálom az érzéseidet akartad volna kizárni – felelte meg a saját kérdését a hibrid enyhén félrebiccentett fejjel tanulmányozva kijelentése hatását, ami természetesen nem maradt el.
• Ha tudni akarod igen! Jól hangzott, hogy nem kell éreznem semmit. De aztán rájöttem, ha vámpírrá válnék és kikapcsolnám is az érzéseimet, attól hirtelen még nem lenne célja az életemben – vágta rá a lány hevesen ugyanis elege volt. Utálta ezt a témát, ami eleinte tényleg igazán reménytelien hatott rá, de aztán az egyik barátja megvilágítsa miatt rájött arra, hogy úgysem oldaná meg a gondjait, ezért aztán elvetette. Pedig volt valaki, aki nagyon örült volna neki, ha másként dönt.
• A halhatatlanság valóban nem oldja meg az egyedüllétet – jegyezte meg Klaus közvetlenül a lány ajkaira formálva a szavakat.
• Te is egyedül vagy igaz? – csattant fel Melody, mert ez volt a másik téma, amit ki nem állhatot. Nem akarta, hogy mások szánják őt és ezért idegességében vissza akart vágni valamit a hibridnek, hogy rajta töltse le ez miatti indulatait.
• Befogadlak magamhoz - vetette fel ajánlatát Klaus. Az egyedülléttel kapcsolatos témát meg inkább figyelmen kívül hagyta, annak érdekében, hogy sikerüljön a terve.
• Te ezt komolyan teljesen komolyan gondolod? Vagy egyáltalán miért fogadnám el? – kérdezte a lány döbbenten és még a hibrid mellkasának eltolását, valamint ütögetését is abbahagyta.
• A lehető legkomolyabban és azért, mert, akkor több nem lennél egyedül – adta meg a feleletet Klaus.
• Persze, puszta szívjóságból, ugye? Szóval áruld el mi okod lenne ilyet tenni.
• Megoldanád az én problémámat is és élveznénk tovább egymás társaságát. Szerintem ez nem olyan rossz ötlet – mondta Klaus. És bár nem állt szándékában, de azért burkoltan közölte, hogy ő is egyedül van.
• Ennyi? Tudod, valamiért nem igazán érzem magam meggyőzve – mondta Melody szarkasztikusan.
• Tényleg annyi lenne, hogy élvezhetnénk egymás társaságát és ezen felül arról lenne szó, hogy nem hagyhatnál el engem, soha – fejtette ki ezzel kapcsolatos véleményét a hibrid könnyedén. Ugyanis szerinte ez az ajánlat igazán visszautasíthatatlannak tetszett.
• Honnan tudnám, hogy állnád a szavad? – rázta meg a fejét továbbra is meglehetősen csodálkozva Melody. Az elhagyás résszel kapcsolatban pedig beigazolódott az a felvetése miszerint Klaus is egyedül van és magához akar láncolni valakit.
• Van egy ötletem, hogy mindkettőnket kössön a szava – jelentette ki a hibrid végül. Eddig nem gondoltam erre a lehetőségre, de végül is miért ne? A lány várakozva ránézett, várva, hogy Klaus elmondja mi lesz az a dolog, ami mindkettőjüket kötni fogja. - Legyél a feleségem…